6000 km. lakóautóval – Az Alpokban (ötödik rész) // 600 mil med husbil – I Alperna (femte delen)

Ausztrián átutazva érdemes megállni Melkben és megnézni az apátságot. Nem lehet eltéveszteni, az épület már messziről látható az útról. A hatalmas, barokk remekmű lenyűgözően hatott rám ez alkalommal is. Bár a máig működő apátság közel 1000 éves történetre tekint vissza, az épület frissen felújított, a környezet rendezett, ahogy Ausztriában megszokhattuk. Az udvarban ingyen sétálhatunk, de a kiállításra és a kertbe belépőjegyet kell váltani. A lenyűgöző, gazdagon díszített templom megtekintéséért nem kötelező fizetni. Ottjártunkkor épp a kórus és a zenekar próbált az esti koncertre, Mozart: c-moll miséje tökéletsen illett a barokk stílusú épületegyütteshez.

Már nagyon vártuk, hogy végre a hegyek között kanyarogjunk, ami hamar be is következett. A sebességkorlátozó táblák szinte kilométerről kilométerre változtak, elég volt az egyiket elnézni és egy szikla mögül előugorva az osztrák rendőr máris lecsapott ránk. A gyorshajtást kár lenne tagadni, de ha már a kezében voltunk, minden mást is ellenőrzött a kocsiban. Mivel tulajdonképpen mindent rendben talált és "rendes embereknek" néztünk ki, így a papírok kitöltése közben már a lakóautóról érdeklődött:
- És meg vannak elégedve az autóval?
- Igen, nagyon jól bevált.
- Nekem is van egy Volkswagen lakóautóm.
- A rendőrök szoktak síelni az Alpokban?
- Igen, kötelességünk.
- Micsoda kemény munka!
- Így van!
És a büntetés kifizetése után nevetgélve, jókedvűen váltunk el tőle.

Admontba érkezve természetesen megálltunk az apátságnál, hogy megnézzük a kolostori könyvtárat. Nem akármilyen látvány tárult a szemünk elé: 70.000 könyv sorakozott a polcokon, témák szerint rendezve, gyönyörű környezetben. Ha arra jártok, ne menjetek el a könyvtár mellett, ne sajnáljátok a 9,5 € belépőt!

Az alpesi tájon továbbautózva szinte észrevétlenül jutottunk át Olaszországba. Csak az ország neve változott meg, a táj jellege nem. Ahogy felfelé kanyarogtunk a szűk, kis alpesi utakon, egyre szebben rajzolódtak elénk a Dolomitok. Megérkezve a kempingbe még impozánsabb volt a látvány. Körös-körül hegyek, mintha a Dolomitok a kemping része volna.

Maga a kemping olyan volt, mint egy oázis. A mosdók és a kiszolgáló helyiségek főúri rezidenciára emlékeztettek. Több étterem állt a vendégek rendelkezésére, de mi inkább magunk készítettünk ebédet: Prosciutto e melone, azaz a sonkás dinnye megfelelő fogás volt, nem is kívántunk mást a nagy melegben. A mutatványt többször is megismételtük, mert mindenhol kiváló alapanyagokat találtunk hozzá.

Mivel még mindig nem volt elegünk a hegyekből, így Innsbruckba utaztunk tovább. Itt is a hegyek között szálltunk meg, a látvány páratlan:

A város jelképe az Aranytető (Goldenes Dachl), ami a legtöbb turistát a városba csalogatja. A faragások között a magyar címer is látható. 

Ráadás: Az épület mellett finn kórus énekelt.

Om man åker genom Österrike, måste man stanna i Melk för att titta på stiftet. Det är omöjligt att gå fel, man ser byggnaden från vägen på långt avstånd. Det monumentala konstverket gjorde ett övermäktigt intryck igen. Trots att stiftet har varit verksamt 1000 år, ser byggnaden nyrenoverad ut, miljön är i ordning, som man är van i Österrike. Man kan promenera gratis i gården, men man måste köpa biljett för att titta på utställningen och gården. Man behöver inte betala för att besöka den överväldigande, rikt dekorerade kyrkan. När vi var där, kören och orkestern repeterade innan kvällens konsert, Mozarts mässa i c-moll passade perfekt till den barocka kyrkan.  Jag är glad för att vi fick möjlighet att lyssna lite på genrepet.

Vi längtade så mycket för att åka genom Alperna, och det kom snart. Hastighetsbegränsningsskyltarna ändrade sig nästan varje kilometer, det räckte att missa en, och en österrikisk polis hoppade ut bakom en klippa och grep oss. Fortkörningen var solklar, men han kontrollerade allt annat i bilen också. Eftersom han fann att allt var i sin ordning, och vi såg som ”ordentligt folk” ut, frågade han om bilen medan han skrev böter.
- Är du nöjd med bilen?
- Ja, det funkar jättebra.
- Jag har också en Volkswagen camper.
- Brukar polismän åka skidor i Alperna?
- Ja, vi alppoliser måste göra det i tjänsten.
- Vilket hårt jobb!
- Visst är det!
Efter betalningen av böter, sa vi skrattande hej då till honom.


När vi kom fram till i Admont, tittade vi på klostrets bibliotek. 70.000 böcker stod på vita hyllor, sorterad i olika ämnen. Allt fanns i en härlig byggnad. Om ni är krokarna, missa inte biblioteket! Det är värt 9,50€.


Vi åkte vidare i Alperna, bara statens namn blev annorlunda: Italien. Man märker inte att man kom till ett annat land, landskapet var det samma. När vi åkte upp på de små alpvägarna, kom Dolomiterna ännu närmare. I campingen blev utsikten ännu mer fantastisk. Berg överallt, som om de skulle tillhöra till campingen. Toaletter och servicehus såg så ut om de vore en del av en kunglig bostad. På campingen (som fått flera utmärkelser) fanns flera restauranger av olika klass, men vi gjorde lunch själv: prosciutto e melone var lagom maträtt, vi ville inte ha något mer i det varma vädret. Det gjorde vi många gånger, för vi hittade bra råvaror överallt.

Eftersom vi inte blev trötta av bergen, åkte vi vidare till Innsbruck. Här bodde vi också i bergen. Utsikten är makalös:

Stadens symbol är det Gyllene taket (Goldenes Dachl), som lockar massor av turister till staden. På balkongen kan man se den ungerska skölden (andra från vänster).

Extra: bredvid byggnaden sjöng en finsk kör.