2013. augusztus 14., szerda

6000 km. lakóautóval – Turistaként Budapesten (negyedik rész) // 600 mil med husbil – Som turist i Budapest (fjärde delen)

Budapesten valamiféle kettősségben léteztem. Egyszerre éreztem magam helyinek és turistának, bennfentesnek és kívülállónak.
Rendkívül szórakoztató volt, hogy kempingben laktunk, mint az "igazi" nyaralóvendégek. Eközben az első pillanattól kezdve felvettem a "Budapest-tempót", azaz siessünk metrótól a villamosig, buszig. Érjük el, hogy mielőbb megérkezzünk, ne kelljen várni a tömegközlekedésre. Dehát nyaralunk! Hova rohanunk? Így éltem én Svédország előtt is?
A fáradt, rezignált arcokon nem csodálkoztam. Egy metrókocsi tele gondokkal, súlyos terheket visz ez a jármű is nap mint nap.
Néha teljesen abszurd szituációba kerültem, mintha nem egy nyelvet beszélnék a pestiekkel. Örkény István: Tóték -ja ugrott be többször is:
"Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt.
Mégpedig ezt mondta:
- Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya!
Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték - kivétel nélkül mind a hárman! - a következőképpen értették:
- Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája!
Döbbenten álltak."

Ezzel együtt élveztem a néhány napos "Budapest esszenciát". A személyes találkozókat, programokat és igen, a sokat szidott bkv-t is. A hálózat alapvetően működik, háztól házig lehet közlekedni, éjszaka sem kellett taxira költeni. Természetesen tisztában vagyok a nem kevés hiányossággal, de a fővárosban gyorsan és célirányosan jutottunk el a kívánt helyszínekre. Így sem jutott időnk mindenre, de majd legközelebb!

Ellátogattunk a Terror Házába. Bár számtalan külföldi keresi fel a múzeumot (svédekkel is találkoztunk), sajnos sok helyen hiányzik az angol nyelvű leírás a tárgyi emlékek mellől. A termekben ki vannak téve szabadon elvihető összefoglalók magyar és angol nyelven, de célszerűbb lenne közvetlenül a látnivalók mellett tálalni a tudnivalókat.

´

A múzeum után tartottunk egy kis kávészünetet az Oktogonhoz közeli Párisi Nagy Áruház Lotz termében. A helyszín még mindig gyönyörű, de a kritikán aluli kiszolgálás semmit sem változott. Szinte mi voltunk egyedül a kávézóban, de a pincérek felénk sem néztek, csak ha már kézzel-lábbal integettünk. Én szívesen kérek kávét a pultnál, de akkor harmadolják az árakat. Hogy miért éppen oda ültünk be? Mert a terem szépsége még mindig lenyűgöző, feledteti az apró bosszúságokat.


Később a Közlekedési Múzeum felé vettük az irányt. Még be sem tettük a lábunkat, máris egy svéd vonatkozással találkoztunk: a múzeum oldalában álló Nohab dízelmozdony (azaz pontosabban csak az orra látható) svéd felmenőkkel rendelkezik. A kiállítást megtekintve újabb svéd kapoccsal találkoztunk: a hatvanas években felszínre hozott Vasa hajó teljes terjedelmében megtekinthető Stockholmban, de egy részletes modelljét megtalálhatjuk a Közlekedési Múzeumban. A felirat szerint ez a magyar modell egy verseny győztese, melynek résztvevői mindannyian a Vasa hajó kicsinyített mását készítették el. Apropó feliratok: a múzeumban minden tudnivalót két nyelven lehetett követni: magyarul és németül. Ez nagy segítség az odalátogató németül értőknek, de célszerű lenne bővíteni angol felirattal is a táblákat, hogy mégtöbb külföldi tudjon könnyűszerrel tájákozódni.

Egy másik alkalommal a Zwack Unicum Múzeumba villamosoztunk el (mindössze két megálló a kempingtől). A kiállítás bőven megéri az árát: először egy filmet nézhettünk meg a család történetéről Zwack Péter tolmácsolásában, utána megtekintettük a kiállítást, végül részt vettünk egy kóstolón is. A múzeumhoz tartozó boltban elérhető áron lehet vásárolni. A dolgozók végig kedvesen és udvariasan bántak velünk, minden tudnivalót részletesen elmondtak. A filmet angol nyelven néztük végig és a kiállításhoz kapcsolódó információs szövegeket is két nyelven írták ki: magyarul és angolul. Sőt, a kóstolóhoz járó ismertetőt is kérhettük angol nyelven. Minden elismerésem a Zwack Múzeumnak, amiért megmutatták, hogy lehet európai szintű múzeumot üzemeltetni Budapesten!
Ezen a kiállításon is találkoztunk svéd vonatkozással: a második világháború alatt Raoul Wallenberg állíttatott ki útlevelet Zwack Péter számára, mellyel el tudott menekülni az országból. A Zwack család több tagja is kapott svéd menlevelet.


Mivel Svédországnak köszönhetően megmenekült a Zwack család, javaslom, hogy Wallenberg emlékére minden svéd állampolgár 10% kedvezménnyel vásárolhasson Unicumot!







I Budapest hade jag dubbla känslor. Jag kände mig som lokalbefolkning och turist, insider och outsider samtidigt.
Det var jätteroligt att vi bodde på en camping som de ”riktiga” resanden. Samtidigt började jag gå i ”Budapest tempo” på gatorna. Det betyder att vi skulle skynda oss från tunnelbanan till spårvagnen, bussen. Vi måste vara framme så fort som möjligt. Men vi är på semester! Varför skulle vi springa? Hade jag levt så innan Sverige?
Jag var inte förvånad över de trötta och resignerade ansiktena. Tunnelbanor som är lastad av svåra bekymmer varje dag.
Ibland kände jag mig som om jag vore i absurda situationer, som om jag inte skulle prata samma språk med Budapestarna. Det var som i en absurd ungersk teaterpjäs. I Familjen Tót, där en av karaktärerna sa en vardaglig mening och de andra förstod det som skandal.
Trots det trivdes jag ”Budapest essensen” som jag fick för några dagar. Jag tyckte om personliga möten, aktiviteter och den inte så populära ungerska kollektivtrafiken. Nätverket fungerar, man kan åka från port till port och vi behövde inte heller ta taxi på natten. Naturligtvis känner jag kollektivtrafikens nackdelar men vi kunde åka snabbt och direkt till målen i huvudstaden. Trots det, hade vi inte tid att titta på allt, men kanske nästa gång!

Vi tittade på det intressanta Terrormuseet. Många utlänningar besöker museet (vi träffade naturligtvis några svenskar också), vi konstaterar att det många gånger saknas engelskspråkiga skyltar bredvid utställningsföremålen. Man kan ta med sammanfattningar på lappar på engelska, men det vore bättre att läsa dem bredvid utställningsföremålen.

Efter museet tog vi en liten fikapaus i Lotz sal, i närheten av Oktogon. Salen är fortfarande härlig, men den dåliga servicen hade inte förändrats. Trots att vi var nästan ensamma som gäster, tittade inte servitörerna på oss. Vi var tvungna att vinka med händer och fötter. Jag skulle inte ha några problem att beställa kaffe vid kassan, om priset vore en tredje del. Varför fikade vi där? Därför att salens skönhet är fängslande, så man glömmer de små besvärligheterna med den usla servicen.

Senare åkte vi till Transportmuseet. Redan utanför byggnaden hittade vi spår av Sverige: vid väggen står ett Nohab lokomotiv (eller rättare sagt fronten), som är byggt i Sverige. När vi tittade på utställningen, träffade vi en svensk grej till: en liten modell av Vasa skeppet. Det fick förstapris på en modelltävling och var gjort av en ungrare.
Man kunde läsa alla texter i två språk på museet, ungerska och tyska. Det är stort hjälp för dem som besöker museet och kan tyska, men det vore kanske ännu bättre att komplettera skyltarna med engelsk text också.

En annan gång åkte med spårvagnen till Unicummuseet, som ligger bara två stationers avstånd från campingen. Utställningen är verkligen värt för sin entréavgift: först tittade vi på en film om familjen Zwacks historia som berättades av Peter Zwack. Sen gick vi genom utställningen, och sist gjorde vi lite Unicum prov. På shoppen som tillhör till museet kan man handla till humana priser.
Personalen var trevlig och artig hela tiden, de gav all information som vi behövde. Vi tittade på filmen på engelska, och texterna på utställningen var både på ungerska och engelska. Under själva provsmakningen av Unicum fick vi fint informationsmaterial på engelska. Grattis till Zwack Museet för att de visade att det är möjligt att göra ett museum i Budapest av hög kvalitet!
På den här utställningen träffade vi också en svensk relation: under andra världskriget var det Raoul Wallenberg som gav ett svenskt pass till Peter Zwack, så han kunde rymma från Ungern. Andra medlemmar av familjen Zwack fick svenskt skyddspass av honom.
Tack till Sverige som räddades familjen Zwack! Jag föreslår att alla svenskar skulle få minst 10% rabatt på Unicum till minne av Raoul Wallenberg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése