2013. szeptember 29., vasárnap

A jéghoki nem játék! // Ishockey är ingen lek!

A svédek bánatosan veszik tudomásul az ősz beköszöntét. Egyre több látható jele van a hidegnek: a kocsiban be kell kapcsolni az ülésfűtést, sőt reggelente az autókat fagytakaró boritja.
Ebben az évszakban egy dolog melengeti a svédek szívét: a jégkorongszezon kezdete.
Idősek, fiatalok, nők és férfiak egyaránt rajongói ennek a sportnak. A tv közvetítéseket egy ország nézi. A mérkőzések eseményeit külön sportműsorban is összefoglalják, elemzik, gyakran neves, veterán játékosok közreműködésével. Mindig akad téma: csapatok és jég-sportcsarnokok tömkelege hálózza be Svédország területét.
Szeptemberben megkezdődnek a mérkőzések. A rajongók lelkesen mennek a meccsekre, otthon pedig nézik, hallgatják, olvassák a legfrissebb hoki híreket. Az újságok sport mellékletében ősszel szinte csak a hokiról van szó. Baráti társaságokban gyakran szóba kerül a jégkorong, megvitatják az eddigi eseményeket, latolgatják az eredményeket. Svédország a kilenc és félmillió hoki szakértő országa. De itt nem csak elméletben felkészült mindenki, a gyakorlat is magáért beszél: a legutóbbi jégkorong világbajnokságot ez év májusában a skandináv ország nyerte meg. A győztes csapatot fél napig ünnepelték Stockholmban, az gálaműsort egyenesben adta a tv.
Míg a magyar gyerekek fociznak az iskolában, a svéd fiúk megpróbálnak kapura ütni egy kis, műanyag labdát. Hétvégente pedig örömmel látogatnak el a családdal egy-egy jégkorong mérkőzésre és figyelnek, szurkolnak ők is.

A hoki rendkívül intenzív játék, minden másodpercben történik valami. Még a laikus nézők számára is érdekes egy-egy jéghokimeccs figyelemmel kísérése. Magam is így csöppentem bele az eseményekbe. A lelátón ülve az egész pálya belátható kivetítő nélkül, így a néző sokszor jobban ”tudja” a következő lépést, mint maga a csapat. Vagy legalább is azt hiszi. A kulturált és visszafogott svédek magukból kikelve kiabálnak, hova passzolja a játékos azt a "nyavalyás" korongot. Egy-egy ügyes védést, összjátékot külön tapssal jutalmaznak. A pályán néha összeverekednek a játékosok, az ütővel nem csak a korongot célozzák meg, hanem egymást is. Az enyhébb összecsapások megengedettek, de ha kitör a balhé, akkor a bírók választják szét a társaságot, mely többnyire kiállítással végződik. Ha a mieinket utasítják a kispadra, akkor az "természetesen" igazságtalan, a szurkolók nemtetszésüket fejezik ki a lelátón. Ha gólt lő a kedvenc csapat, akkor ugye nagy az öröm, de végtelen a csalódottság, amennyiben  mi állunk vesztésre. De akárhogy is végződik a meccs, az élet megy tovább. Sem a győzelmet, sem a vereséget nem vezeti le a közönség az ellenfél szurkolóin vagy a stadion berendezésén.



Sundsvall Hockey




Svenskarna är ledsna över att hösten är här. Kylan har fler och fler tecken: man måste slå på stolvärmen i bilen och på utsidan är täckt av ett frosttäcke på morgnarna.
Vid den här årstiden finns det bara en sak som värmer svenskarnas hjärta: premiären av ishockeysäsongen.
Åldringar, ynglingar, kvinnor och män är fans av den här sporten. Hela landet tittar på tv sändningarna. Det finns ett separat tv program, bara för att sammanfatta och analysera match resultaten, oftast med hjälp av olika kända före detta spelare. Det finns alltid nånting att snacka om: massor av lag och många ishockeyhallar finns i Sverige.
I september börjar matcherna. Fanatikerna går dit begeistrade och de tittar, läser och lyssnar på hockeynyheterna hemma. På hösten kan man kan man nästan bara läsa om hockey i tidningarnas sportbilagor. I sällskap snackar man om ishockey ganska ofta, man diskuterar vad hände och analyserar resultaten. Sverige är de nio och halvmiljoner hockeyexperternas land. Här är man inte bara teoretisk förberedd, praktiken är också uppenbar: Det här skandinaviska landet vann det sista ishockey VM:et i maj 2013. Folket firade det segrande laget i Stockholm en halv dag. Man fick följa med det live på tv.

Medan de ungerska barnen spelar fotboll på skolan, försöker de svenska pojkarna göra mål med en liten plastboll. På helgerna följer de med familjen till en hockeymatch och de hejar och tittar.
Hockey är ett jätteintensivt spel, det händer alltid nånting i varje sekund. Det är intressant att titta på, också för en icke-expert. På det här sättet landade jag på ishallen. Man kan se hela hockeybanan från läktaren utan bildskärm, så publiken ”vet” kanske bättre nästa steg, än laget själv. Eller de tror det så. De är hyfsade och tillbakahållna, svenskarna gallskriker bara när spelaren skulle passa ”puckjäveln”. Publiken applåderar efter en skicklig räddning eller passning. Ibland bryter det ut ett slagsmål på banan. De slår inte bara pucken med klubben, men de använder den mot varandra också. Spelarna får bråka lite, men om det händer ett seriöst strul, är det domare som skiljer de stridande åt. Det brukar sluta med utvisning. När vår spelare måste gå ut, är det ”naturligtvist” orättvis, fans protesterar på läktaren. När favoritlaget gör mål, är lyckan jättestor, men fansen blir väldigt sura om vi skulle förlora. Oavsett hur matchen slutar, går livet vidare. Publiken vänder varken segern eller förlusten mot fans av andra laget eller mot ishallens inredning. 

2013. szeptember 23., hétfő

Igaz esti mese // En sann kvällssaga

Egyszer volt, hol nem volt, a messzi északon lakott egy nagy darab, furcsa ember. A szomszédjával jó kapcsolatot ápolt, rendszeresen átrándult hozzá kávézni. Hősünk egyik alkalommal megkérdezte a vendéglátóját:

- Mondd csak, az erdőben vannak koboldok?
- Igen, vannak. – válaszolta a szomszéd.

Aznap már nem beszéltek erről többet, de a legközelebbi kávézás alkalmával felvetődött a kérdés :

- És hogy néznek ki azok a lények?
- Hát… azt hiszem, kicsik, bozontosak és piszkosak.

Több szó nem esett a koboldokról, de a következő látogaskor érdeklődött a szomszéd:

- Mesélj, találtál koboldot az erdőben?
- Igen, találtam. Hazavittem egyet, gyere át, megmutatom!

A szomszéd majdnem magára öntötte a kávét.
Nosza, rögtön átsiettek a helyszínre. Kiderült, hogy a házhoz tartozó szauna bejárata el van barrikádozva. A szomszéd óvartosan kinyitotta az ajtót. A sarokban ott kucorgott egy kicsi, piszkos, ijedt, thaiföldi bogyószedő.
- Megpróbáltam etetni, de valami különös nyelven beszélt, amit sehogysem értek! - foglalta össze a történteket a hősünk.

Nem tudom, melyikük félt jobban a másiktól...

Aki nem hiszi, guglizzon utána.





Det var en gång att i Norrland bodde en man som man säger är lite eljest. Nämnas kan att han hade en väldigt stor kroppshydda. Han hade gott förhållande med sin granne, dit han brukade gå för en lopp kaffe med jämna mellanrum.
En dag frågade han sin granne:

- Du, finns det troll i skogen?
- Ja, det finns. – svarade grannen.

Sen sades det inget mer i frågan. Ett par dagar senare var det dags för kaffedrickning igen.
Då fördes frågan på tal igen.

- Hur ser de ut de där trollen?
- Jaaa… de är små lite raggiga och lite skitiga skulle jag tro.

Sen pratade de det inte mer, men vid nästa fika frågade grannen:

- Berätta, har du hittat något troll i skogen?
- Ja, det har jag gjort, jag har ett hemma, följ med hem får du se.
Grannen spillde nästan kaffe på sig själv.

När de kom hem till mannen i fråga visade det sig att han barrikaderat bastun. Han öppnade sakta dörren och där på översta laven satt en liten livrädd thailändsk bärplockare.

- Jag har försökt mata honom, men de där trollen pratar så konstigt språk så jag förstår fan inte vad han säger! - sammanfattade mannen historian.

Jag vet inte vilken av dem var mest rädd av den andra…

Den som inte tror på historien, googla!

2013. szeptember 18., szerda

Hälsinglandi hétvége // Hälsingland hälsar

Talán az utolsó, napos, meleg hétvégét használtuk ki egy kis lakóautós kiruccanásra. Barátainkkal karöltve, két guruló nyaralóval vágtunk neki a kalandoknak. Nem jutottunk messzire, hirtelen ötlettől vezérelve a várostól tíz percre található Svartvikben (fekete öböl) telepedtünk le aznap éjszakára. Ami a svédeknek természetes tájkép, az számomra csodálatos, élő képeslap. Közvetlenül a parton táboroztunk le, előttünk a tenger, szemben Essvik. Körös-körül régivágású ipari épületek, múzeumba illő házak.





Máris nekiálltunk a kötelező foglalatosságnak, azaz a grillezésnek. A menü: jávorszarvashús krumplisalátával. Ez az étel itt is különlegességnek számít. Nehéz az üzletekben megfelelő húshoz jutni, aki teheti, inkább magánúton szerzi be. Hiszen a jávorszarvas vadászatnak régi hagyománya van errefelé, ami pont az őszi időszakra esik. A vadhús ízletes, leginkább a disznóra emlékeztet, de mégsem ugyanaz.
Sütögetés közben tűz üt ki a túlparton, Essvikben. Nem az ottani grillezők a hibásak, valamelyik régi gyárépület kapott lángra, vélhetően szándékosan. Nosza, hívtuk a tűzoltókat, de már tudtak az esetről. Pár perc múlva megjelentek a szirénázó autók. A tűzoltók egész este dolgoztak, mire mindent eloltottak.




Szombat reggel úgy sütött a nap, hogy egy szál pólóban reggeliztünk a parton. Aztán folytattuk utunkat dél felé, Hälsingland irányába. A táj mesebeli: erdők, tavak, kis szigetek, régi templomok és fából készült haranglábak váltogatták egymást. Nemsokára megálltunk az erdőben, hogy rókagombát szedjünk.




Ez a tevékenység különösen népszerű errefelé. A rókagombát könnyű megkülönböztetni a többi gombától és sokfelé megtalálható. Ilyenkor, ősszel a legtöbb svéd összeköti a kirándulást egy kis gombászással. A rókagomba sokféleképpen felhasználható, se szeri, se száma a recepteknek, de saját ötlet szerint is tálalható húsételekhez, tésztákhoz vagy akár melegszendvicsbe.
Az erdőjárás után Delsbo mellett, egy tó partján telepedtünk le. Aznap este rókagombával dúsított sajtszósz dukált a vacsorához.






Elhatároztuk, hogy másnap visszamegyünk az erdőbe, mert más finomságot is láttunk gombászás közben. Az áfonyabokrok szőnyegként hevertek a fák alatt, gyümölcsöktől roskadozva.
Svédországban a másik népsport a bogyószedés, mivel az ún. allemansrätt szerint mindenkinek jogában áll gombát, bogyót stb. szedni a másik ember földjén, mennyiségi korlátozás nélkül. Ehhez nyújt segítséget az úgynevezett bogyószedő, mellyel gyorsabban és többet lehet egyszerre szüretelni. Alulról a fésű fogai közé akasztjuk a gyümölcsöket, majd felhúzzuk, így a termés egy mozdulattal leszakítható és begyűjthető.






Áfonyaszedés közben elkerülhetetlenül lila lesz az ember ujja, minőségellenőrzés esetén a szája is. Ezt magam is megtapasztaltam. Hamarosan úgy néztem ki, mint egy hupikék törp. Mosakodni citrommal érdemes, hamarabb leviszi a festéket, mint a szappan és a víz.

Ebédre grillezett rénszarvasfasírtot ettünk, melyhez vörösáfonya szósz is járt, melyhez helyben szedtük a lingont.

Tele kosarakkal és kellemes élményekkel érkeztünk haza. Majd elkezdett esni az eső és fújni a szél. Beszökött az ősz.



Kanske utnyttjade vi den sista varma, soliga helgen för att åka ut med husbilen. Tillsammans med våra vänner körde vi iväg med två rullande sommarstugor. Första etappen var väldigt kort, vi stannade för natten i Svartvik som ligger 10 minuters avstånd från staden. Det som är en naturlig landskapsbild för svenskarna, är för mig ett underbart, levande vykort. Vi stannade vid den gamla kajen. Framför oss var havet, på andra sidan låg Essvik. Faktum är att vi parkerade i ett industrimuseum.
Omedelbart började vi den viktigaste av svenska sysselsättningar, alltså grillningen. Menyn: älgkött med potatissallad. Älgkött räknas som specialitet här också. Det är inte lätt att hitta sådant kött i affärerna, så man försöker att köpa det privat. Älgjakten är en gammal tradition här, som går av stapeln på hösten. Viltköttet är gott, det är lite som svin, men inte det samma.
Medan vi grillade, började det brinna på andra sidan på Essvik. Nej, inte folk som grillade utan en brand som var anlagd. Det var en gammal industribyggnad brann. Vi ringde brandkåren på en gång vi såg branden, men de visste redan om det. Några minuter senare dyk upp brandbilarna med blåljus. Brandmännen jobbade hela kvällen till de släckt branden.

Lördag morgon solen sken så varmt, att vi åt frukost i T-tröja på kajen. Sen fortsatte vi åka söderut, mot Hälsingland. Landskapet är sagolikt: skogar, sjöar, små öar, gamla kyrkor med träklockstaplar i rad efter varandra. Lite senare stannade vi i skogen för att plocka kantareller. Den här sysselsättningen är ytterst populär här. Det är enkelt att känna igen kantareller och man kan hitta dem på flera ställen. Vid hösttiden kombinerar många svenskar vandringen i skogen med att plocka svamp. Man kan använda kantareller på olika sätt. Det finns flera recept, eller man kan använda den till kött, pasta eller varm macka, allt efter egna idéer.
Efter promenaden i skogen stannade vi vid en sjö utanför Delsbo. Den kvällen åt vi pasta med fläskfilé kantareller och ädelostsås till middag.

Vi bestämde oss att vi skulle åka tillbaka till skogen nästa dag för vi hade sett andra fina saker medan vi plockade svamp. Blåbärsriset låg som en matta under träden fulla med bär. I Sverige är den andra folksporten att plocka bär, för enligt allemansrätten får alla plocka svamp eller bär så mycket man vill på andras marker. Med hjälp av bärplockaren kan man plocka flera bär snabbare. Bärplockaren är som en kam och drar upp den nerifrån och upp genom riset, så kan man plocka massa bär med ett enda tag.
Medan man plockar bär, kan man inte undvika att fingrarna blir lila, eventuellt munnen också om man gör lite kvalitetskontroll vilket jag gjorde. Måste erkänna att jag såg ut som en smurf. Knepet att tvätta bort det starka färgmedlet i blåbär är att använda en citron. Detta går mycket fortare än med tvål och vatten.
Till lunch åt vi grillade älgfärsbiffar, en rätt som kräver lingonsylt. Så vi plockade lingon i en mugg och efter några minuter stod en skål med rårörda lingon på bordet.

Vi kom hem med fulla korgar och fina upplevelser. Därefter började det regna och blåsa. Välkommen till hösten!

2013. szeptember 17., kedd

A tehetséges Ingvar Kamprad // Den begåvade Ingvar Kamprad

Ingvar Kamprad nem buta ember. Hogy kiről is van szó?
 Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd. Igen, a világhírű, svéd bútoráruház-lánc neve mozaikszó, mely az alapító nevének monogramjából (Ingvar Kamprad) és dél – svédországi szülőföldjének (Elmtaryd, Agunnarydkezdőbetűiből áll.
Az Ikeát senkinek sem kell bemutatni. Ha megkérdeznénk az utca emberét a nagyvilágban, mi jut eszébe Svédországról, akkor biztos vagyok benne, hogy gyakori válasz lenne az IKEA.
Vajon miképpen vélekednek maguk a svédek az áruházról? Úgy látom, hogy nem azért vásárolnak az Ikeában, mert az menő vagy hazai, sőt nyilván a húsgolyó sem számít különlegességnek. Viszont az IKEA olcsó (az árak nagyjából ugyanazok, mint Magyarországon) és a vásárlás egyszerűen lebonyolítható. Svédországban nagy hagyománya van a lakberendezésnek, tehát nem kötelező az Ikeát választania annak, aki bútort vásárol. De! Magam is megtapasztaltam, hogy a számtalan áruház közül itt az IKEA a legolcsóbb, sőt, a választékra sincs panasz. Szívesen vásárolnának máshol is a svédek, de az árak és a már bevált bútorrendszer az Ikeához kötik őket. Nemzedékek agyába égett bele, hogy is néz ki egy BILLY könyvespolc és már látatlanban tudnak vele tervezni.



Az biztos, hogyha Svédországban szóba kerül az IKEA, akkor a következő mondatban Ingvar Kamprad neve fog szerepelni. A hangnem egyszerre pozitív és negatív. Ugyanis a svédek tisztában vannak vele, miképpen hagyják magukat megvezetni az IKEA birodalmában. Ingvar Kamprad felismerte, hogy lehet üzletet csinálni. Fontos, hogy a vásárlás nyugodt körülmények között történjen. Az áruházak ingyenes gyermekmegőrzővel várják a családokat, mivel szaladgáló gyerekekkel nem lehet a pénzkiadásra koncentrálni.
Ha nézelődés közben megéheztünk, akkor térjünk be az IKEA éttermébe, ahol hagyományos, olcsó, svéd ételeket fogyaszthatunk. Így nem kell hazasietni, hogy megfőzzük ugyanazt az ételt otthon, hanem elfogyaszthatjuk az étteremben, megspórolva a munkát és az időt. Evés közben megvitathatja a család, hogy melyik bútort vegyék meg. Ingvar Kamprad tudja, hogy éhesen nem lehet üzletet kötni, jól kell lakatni a vevőt, hogy aztán folytassa a vásárlást.



Kiválasztottuk a bútort, irány a raktár és a kassza. De ahhoz, hogy fizethessünk és távozhassunk, egy újabb labirintuson kell keresztülmenni, mely a piactér névre hallgat. Itt kisebb lakberendezési tárgyakat lehet kapni, melyeket inkább csak azért vásárolunk meg, mert szembetalálkozunk velük. Nagyon olcsó, képtelenség elmenni mellettük ezért a pénzért. Aztán a sok olcsó kacattal lakberendezési tárggyal megérkezünk a pénztárhoz, de a végösszeg már nem is olyan alacsony. Megfogadjuk, hogy soha többet (vagy legalábbis egy darabig) nem hagyjuk magunkat átverni. Aztán kénytelenek vagyunk keresztül menni a büfén. Virsli kiflivel. Öt korona. CSAK öt korona. Persze, hogy eszünk egyet.
Az ötkoronás virsli is Ingvar Kamprad nevéhez fűződik. Mikor az utcán húsz koronáért lehetett kapni ezt a közkedvelt gyorsételt, akkor ő tízért árulta. A munkatársai a hajukat tépték, képtelenség, tiszta csőd! Erre Kamprad megfelezte az árat, mondván, hogy a virsli kerüljön öt koronába, mert ők bútorkereskedéssel foglalkoznak, abból legyen haszon, ne a virsliből. Kíváncsi vagyok, hogy az évek során hányan ugrottak be az Ikeába csak egy virslire és távoztak bútorral, fikusszal, vagy egyéb kiegészítőkkel.


 




Itt, a lakótelepen nagy népszerűségnek örvend a reggelizés az Ikeában. Mivel kocsival csak tíz perc az áruház, így könnyen és gyorsan odaérünk nyitásra. Hiszen mi mást is csinálhatnánk szombat reggel kilenckor, mint az IKEA bejáratál várakozzunk, hogy megnyíttasson és beléphessünk?! Mindössze 29 koronáért annyit ehetünk, amennyi belénk fér. Bár a szabály szerint mindenki két zsömlét és egy felvágottas-sajtos csomagot vehet, de a svédasztalon kínált rántottából, apró virsliből, baconból, gabonapelyhekből annyit veszünk, amennyi jólesik. A kávé és a különféle gyümölcslevek a pénztáron kívül találhatóak, tehát megpróbálhatjuk kiinni Kampradot a vagyonából.
Mire összeállítjuk a reggelinket, fizetünk, kényelmesen megeszünk-megiszunk mindent, bemondja a hangosbemondó, hogy az IKEA áruház kinyitott és szeretettel várja jóllakott vásárlóit. Ha már ott vagyunk, akkor biztos, hogy körülnézünk és veszünk valami apróságot, vagy a gyerekeknek édességet. Aztán számolhatunk, hogy mennyibe is került az olcsó reggeli.








Ingvar Kamprad är ingen dum människa. Vem är han?
Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd.

Ja, namnet av den världsberömde svenska möbelaffärskedjan är initialerna av grundarens namn (Ingvar Kamprad) och hembygd (Elmtaryd, Agunnaryd).
Man behöver inte presentera IKEA. Om man skulle fråga folk på gatan vart som helst i världen vad de tänker på om man säger Sverige, är jag säker att många skulle svara IKEA.

Hur tänker svenskarna själv om detta företag? Jag tror inte att de handlar där, därför att det är kult, svenskt eller för att de säljer köttbullar. IKEA är billig (priserna är nästan samma som i Ungern) och det är enkelt att handla där. Heminredning har en gammal tradition i Sverige, så det är inte obligatoriskt att köpa möbler på IKEA. Men! Jag har redan upplevt att IKEA är den billigaste av alla affärer och man behöver inte klaga över utbudet heller. Kanske skulle Svenskarna vilja handla nån annanstans men priserna och det beprövade möbelsystemet knyter dem till IKEA. Det har fastnat i flera generationers hjärna hur en Billybokhylla ser ut så man kan börja ”möblera” med den utan att se möbeln själv.

När man pratar om IKEA i Sverige, pratar man om Ingvar Kamprad i nästa andetag. Tonarten är positiv och negativ samtidig. Nämligen svenskarna vet hur de är lurade i IKEA riket. Ingvar Kamprad visste hur man gör affärer. Det är viktigt, att inköpet skulle ske under lunga omständigheter. Affärerna väntar på familjer med barnförvaringsrum för man kan inte ska handla med omkringspringande barn.
Om man blir hungrig medan man tittar runt, kan man ta rast på IKEA restaurangen var serveras billig, traditionell svensk mat. Så man behöver inte skynda sig hem för att laga samma mat hemma. Man kan äta den på restaurangen så man sparar arbete och tid. Medan familjen äter, kan de bestämma sig, vilken möbel ska de köpa. Ingvar Kamprad vet att man kan inte handla hungrig, han matar kunderna för att de fortsätter att konsumera.

Man valde ut möbeln, går man till lagret och sen till kassan. Innan man betalar, måste man gå genom en annan labyrint som heter marknad. Här kan man köpa mindre bostadsinredningar, som man köper nästan bara för man ser dem på vägen ut. De är jättebilliga, man kan inte lämna dem i affären för det här priset. Sen kommer man framme till kassan med sitt billiga skräp bostadsinredningar och man får veta att det inte är så billigt som man trott. Man lovar sig att aldrig mer (eller på ett tag) låter vi Kamprad att lura oss. Sen är man tvungen att gå genom kiosken. Korv med bröd, för bara fem kronor. BARA fem kronor. Naturligtvis äter man en.
Femkronorskorven är också Ingvar Kamprads idé. När man kunde köpa den för tjugo kronor på gatan, sålde han den för tio. Hans medarbetare sa att det inte skulle gå att sälja korv för tio kronor, de skulle gå i konkurs. Då halverade Kamprad priset. Korven skulle kosta fem kronor, för IKEA säljer möbler, de skulle ha profit på möbelförsäljningen, inte på korven. Jag är nyfiken, hur många som har sprungit in bara för att äta korv och kom ut med en fikus, andra mindre grejer eller med möbler.


Här på gården är det jättepopulärt att äta frukost på IKEA. Eftersom varuhuset bara ligger på tio minuters avstånd med bil, är det enkelt och snabbt att åka dit lagom tills de öppnar. Ja, vad annat kan man göra på lördag klockan nio, än vänta vid ingången till IKEA, på att det ska öppna och vi får gå in. För bara 29 kronor kan man äta så mycket man orkar. Enligt reglarna kan man ta två bullar, ett paket pålägg med skinka och ost, men man kan ta äggröra, korv, bacon, flingor i obegränsad mängd från smörgåsbordet. Kaffet och saft står utanför kassarna, så man kan försöka dricka av Kamprad sin förmögenhet.
Efter att man tagit sin frukost, betalat, så äter man allt i lugn och ro, sen säger de i högtalaren: IKEA har öppnat och de mätta kunderna är välkomna. Eftersom man redan är där, tittar man runt och hittar småsaker eller godis till barnen som man köper. Sen kan man räkna vad den billiga frukosten kostade.

2013. szeptember 3., kedd

Fénylő éj // Lysnatta

Augusztus utolsó szombatján különleges éjszakának lehettünk tanúi Svédország északi részén. Mindenki, akinek háza vagy nyaralója van a tengernél, gyertyát gyújtott a part mentén. Az összefüggő fénylánc már messziről látható volt, de közelről is lenyűgöző látványt nyújtott.
Ezzel a gesztussal búcsúztak az északon lakók a nyártól. A szokás Finnországból jött és egészen újkeletű, az 1990-es években terjedt el. Az időpont megegyezett a nyaraló bezárásával és egyúttal a nyár során felgyülemlett szemét elégetésével. Most már bőven megteszi csak a tűzgyújtás, esetleg egy kis ünnepséggel megtoldva a partmenti éttermekben. Én is kilátogattam a tengerhez a szomszédaimmal, hogy gyönyörködjünk a fényekben. A gyerekek fáradtsággal vegyes izgalommal várták a látványt, ők is érezték, hogy valamitől más ez az éjszaka.
Mitől is? A nyár és a tél között északon még markánsabb a különbség, mint délen. Itt egész nyáron nem megy le a nap, az esti és éjszakai fények meseszerűek, mintha megállna az idő. De augusztus végén már sötétedik, igaz, csak este tíz óra körül. Ilyenkor szépen világítanak a gyertyák, ami egyfajta ősi válasz a nyár végi növekvő sötétségre. Ezen az éjszakán elraktározzuk a nyári élményeket és felkészülünk a télre. A közös gyertyagyújtás bizonyítja, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk és nem félünk a sötétségtől.









Sista lördagen i augusti kan man uppleva en speciell natt i Norrland. Alla som har ett hus eller en sommarstuga vid havet, tänder ljus på stranden. Den sammanhängande ljuskedjan kunde man se från långt avstånd, men den var häftig i att skåda på nära håll också.
På det här sättet tar Norrlänningarna avsked av sommaren. Traditionen kommer från Finland och den är ganska ny. Den blev populär i 1990 talet. På den där dagen stänger man sommarstugan och eldar upp allt skräp från sommaren på stranden. Nuförtiden räcker det att bara tända ljus, kanske med lite fest på en restaurang eller på stranden. Jag åkte ut med mina grannar till havet, för att titta på ljusen. Barnen väntade på sevärdheten nyfikna och trötta samtidigt. De kände också att den här natten är lite annorlunda.
Varför är det så? Skillnaden mellan sommaren och vintern är mycket mer avgjord norrut än söderut. Här går solen aldrig ner på hela sommaren, de ljusa kvällarna och nätterna är sagolika, nästan som tiden skulle stå still. Men vid tiotiden blir det mörkt i slutet av augusti. Då lyser ljusen vackert, som är ett urfolkligt svar på det växande mörkret i slutet av sommaren. På den här natten sparar man sommarminnen och man förbereder på vintern. Den gemensamma ljuständningen bevisar att vi är här, vi är tillsammans och vi är inte rädd av mörkret.

Erdő mellett jó lakni // Dra åt skogen!

Bármilyen hihetetlennek tűnik, de itt, Sundsvallban is jó idő van nyár végén. A svédektől mást sem hallani, mint "de szép időnk van" vagy "meleg van". Esténként már kevesebbet üldögélnek az udvaron, de sétálni, mozogni még lehet kint. Nosza, gondoltam, ki kell használni, hogy az erdő mellett lakom! A házkezelőségtől kapott tájékoztatófüzetet (igen, itt ilyen is van!) átolvasva megtudtam, hogy a lakótelep mellett pontosan honnan indul a kivilágított, erdei sétaút. A lámpák a téli hónapokban segítik a tájékozódást, mikor az ösvény síterepként szolgál.
Az erdei csapás elég keskeny az elején, egyfolytában a földet néztem, nehogy kígyóba botoljak. A svédek egész nyáron nyugtattak, hogy a csúszómászók nem bántanak, nem mérgesek, ha az ember dobbant a lábával, akkor eliszkolnak. De ők nem számoltak az infarktussal, amit egy fűben tekergőző kígyó tudna okozni, ha találkozik egy közép  európai, nagyvárosi kirándulóval. Végül nem találkoztam kígyóval, csak spanyol csupaszcsigákkal az út első szakaszán. Érdemes volt pásztázni a földet, mert előbb-utóbb megjelentek az ösvény mellett a tenyérnyi nagyságú gombák, melyek elvileg ehetőek, de én szakértő híján inkább csak néztem őket. Nem sokkal később akadt más fogamravaló ínyencség: áfonyabokrok bukkantak fel lépten-nyomon, érett gyümölccsel. Egész áfonyát csak jobbminőségű joghurtban láttam eddig, hát ideje, hogy megkóstoljam (itt jegyzem meg, hogy Svédországban szabadon lehet bogyókat szedni.). Finom! Továbbmenve újabb és újabb áfonyabokrokkal találkoztam, így ismét kénytelen voltam egy kis szüret szünetet beiktatni. Később málnabokrokat is láttam, azokat is áttanulmányoztam, van-e még rajtuk ehető gyümölcs. Volt. Ezen kívül egy szem kései szamócát még le tudtam szedni, de a szezonja már elmúlt.



Miután egyelőre nem mutatkozott több gyümölcs és kígyóval sem találkoztam, elmerengtem, vajon milyen állat jöhet még. Medve! Nem, a svédek szerint nincsenek errefelé medvék. Remélem, ezt maguk a medvék is tudják. Az ember olvasott ezt-azt velük kapcsolatban, mit csináljon, ha találkozik velük. Állítólag le kell feküdni a földre és halottnak tettetni magunkat. Én inkább megkérdeztem egy svédet. A válasz:
- Fuss, mint az őrült!
- De a medve is gyorsan fut!
- Akkor fuss méggyorsabban!

Világos. A medvekérdés tisztázott. De mi van a jávorszarvassal? Tele van velük egész Norrland. Bár itt, az út mellett nem láttam szarvasos táblát. Hmmm... Lehet, hogy a jávorszarvasok kaptak figyelmeztető táblát: "Vigyázz, emberek!" Igen, a gondos svédekről ezt el tudom képzelni. Akkor ez is letudva.
Megkönnyebbülve folytattam tovább az utamat. Már a kirándulás végefelé jártam, amikor szembetalálkoztam egy párral, akik két kis edénybe szedtek erdei bogyókat. Barátocskáim, abból nem esztek! Későn jöttetek! A pesti lány már lelegelte az egész erdőt!




Det låter kanske lite otroligt, men här i Sundsvall är det varmt i slutet av sommaren. Svenskarna talar bara om att: ”vi har fint väder” eller ”det är varmt.” De sitter inte så ofta på gården längre, men man kan fortfarande promenera och motionera utomhus. Okej då, jag borde utnyttja att jag bor bredvid skogen! Jag läste igenom informationsbroschyren (ja, sådan finns här) som alla fick av bostadsrättsföreningen. Där står var man kan hitta elljusspåret. Lamporna hjälper att orientera i vintern, när man använder vägen som skidspår.
Spåret är jättesmalt i början, jag tittade marken hela tiden för att inte träffa ormar. Svenskarna har lugnat mig hela sommaren: ormar är inte farliga, inte giftiga heller. Om man stampar med foten på marken, försvinner de. Det kan vara sant, men svenskarna räknade inte med hjärtinfarkten som en orm kunde orsaka om den träffar folk från en mellan - europeisk storstad.
Jag träffade inga ormar, bara mördarsniglar i början av spåret. Det lönade sig att titta ner, för stora svampar växte vid vägen. Teoretiskt kan man äta dem, men utan expert vågade jag inte plocka dem. Lite senare träffade jag blåbärsris med mogna blåbär. Eftersom jag bara har sett ett helt bär i högkvalitativ yoghurt var det hög tid att smaka det (här måste jag påpeka att man får plocka bär fritt i Sverige). Gott! Jag gick vidare och såg mer och mer blåbärsris, så jag kände mig tvungen att göra en liten rast och plocka lite bär. Senare upptäckte jag hallonbuskar också, jag kontrollerade om de har hallon på sig. Ja, jag hittade några stycken. Förutom dem hittade jag ett smultron, men det var redan efter säsongen.

Eftersom jag inte längre såg några bär eller ormar, började jag tänka vilka djur jag kan träffa i skogen. Björn! Nej, enligt svenskarna fanns det ingen björn här. Jag hoppas att björnarna vet det också! Jag läste lite om dem, vad man skulle göra om man träffar en björn. I boken stod att man skulle lägga sig på marken och låtsas och spela  död. Jag hade frågat en svensk för säkerhets skull:
- Spring för helvete!
- Men björnen springer också fort!
- Spring ännu fortare!

Björnfrågan är klar. Men vad är det med älgar? I Norrland är det fullt av dem. Men jag har inte sett någon skylt vid vägen. Hmmm… Kanske älgarna har fått varningsskylt: ”Varning, människor!” Ja, det är möjligt att de omtänksamma svenskarna tänkte på det. Alltså behövde jag inte tänka på det längre. Lättad promenerade jag vidare. Vid slutet av vägen träffade jag ett par som samlade några bär i två burkar. Kära vänner! Ni kom för sent! Tjejen från Budapest har ätit upp allt! 

Rákünnep // Kräftfest

Augusztus vége felé gyorsan ki kell találniuk valami nyári foglalatosságot a svédeknek, még mielőtt megérkezik a rossz idő. Mivel ilyenkor halásszák a folyami rákot, így hát érdemes egy kis rák ünnepséget tartani. Bár Svédroszágnak az északi részén ez annyira nem divat, idén mégis elhatároztuk a kedves szomszédokkal, hogy megadjuk a módját az eseménynek. A vacsora helyszínéül a homokos tengerparttal rendelkező kemping, Bergafjärden szolgált.
Mi kell egy ilyen étkezéshez? Rák (lehet fagyasztott, Kínából importált) västerbotteni pite, vajaskenyér, sajt, fokhagymaszósz, egy kis svéd snapsz, snapszdalok és jó társaság. A boltokban árulnak rákkal díszített különféle kiegészítőket: szalvétát, bolondos fejfedőt és lampiont. Természetesen egy magára valamit is adó västernorrlandi svéd nem bohóckodik ilyesmivel, inkább a vacsorára fókuszál. A rák drága eledel, ezért eszünk hozzá sok köretet. No meg azért, hogy legyen olyan étel is az asztalon, amivel nem kell szöszmötölni. Ugyanis rákot enni nem olyan egyszerű. Először is kezünkbe fogunk egy rákot. Tőből letörjük az egyik ollóját és kiszívjuk a levét. Mielőtt bárki rosszul lenne, elárulom, hogy az ollóban található folyadék leginkább a kovászosuborka levének ízére emlékeztet, ami különösen jólesik egy kellemes, nyári napon. Ha ezzel megvagyunk, akkor óvatosan kettétörjük a már leszedett ollót és kiszedjük az ott talált húst. Ez a része a rákevésnek sok gyakorlatot igényel, ne ijedjünk meg, ha elsőre nem sikerül. A műveletsort ismételjük meg a másik ollóval is. Ha ezzel is megvagyunk, fogjuk meg a rák testét, szedjük le a potrohát és dobjuk el. A fej alatti, tehát a rák lábai között elhelyezkedő részt hámozzuk ki. Ez maga a vacsora. Ha sikerül, örüljünk és együk meg. Megvan? Koccintsunk, fogyasszunk mellé egy kis köretet és jöhet a következő darab!






I slutet av augusti måste svenskarna hitta på en sista sommaraktivitet, innan hösten kommer. Alltså fiskar man kräftor. Då är det logiskt att ordna en kräftskiva. Trots att Norrland inte är särskilt berömt för kräftkalasen, bestämde vi och våra kära grannar att vi skulle ha en ordentlig kräftskiva. Vi åkte till Bergafjärdens camping för detta ändamål. Campingen är vacker belägen och med en stor sandstrand.
Vad behöver man för en sådan tillställning? Kräftor (som kan vara djupfrysta, kinesisk import), Västerbotten paj, smörgås, ost, vitlökssås, svensk snaps, snapsvisor och trevligt sällskap. På affärerna hittar man olika fjantiga grejor med kräftmotiv: servetter, hattar och papperslyktor. Naturligtvis använder inte en svensk från Västernorrland sådana fjolligheter, det är bättre att koncentrera sig på middagen. Kräftorna är dyra, därför äter man mycket tillbehör, detta för att inte svälta ihjäl. Att äta kräftor är mycket jobb för lite mat. Det är inte så enkelt att äta kräftor. Först tar man en kräfta i handen. Man bryter en av klorna och suger ut spadet. Innan någon blir illamående, måste jag berätta att det smakar som spadet av inlagd gurka som är jättegott under varma sommardagar. När man blir klar med det, bryter man klon och tar ut kloköttet. Det krävs övning. Man får inte bli ledsen om man inte kan göra det första gången. Sen gör man samma sak med andra klon. När det är klart, plockar man av skölden och tar bort stjärtdelen. Sen tar man ut kött bakom huvudet. Det är middagen. Om det lyckas, blir man glad och äter det. Är det klart? Man skålar, äter lite garnering och tar en kräfta till.