Erősen gyanítom, hogy a svédek korcsolyával a lábukon jönnek
a világra.
Míg a magyar kétévesek anyukájuk kezét fogva sétálnak az utcán,
addig a hasonló korú, svéd apróságok szülői segítséggel korcsolyáznak a jégen.
A gyerekek arcát elnézve ebben nincs semmi különös. Néha észreveszik, hogy a
lábuk másfelé vándorol, ezen kicsit elcsodálkoznak, de aztán visszaáll a rend
és csúsznak tovább.
Bár Magyarországon is népszerű a korcsolyázás, de a
svédeknél ez a tevékenység egyenesen nemzeti sportnak számít. A ”tudsz
korcsolyázni?” kérdést nem érdemes föltenni Svédországban. Aki netán elkerülte,
hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni, mint járni, az legkésőbb az iskolában
úgyis behozza a lemaradást. Míg a magyarok a korcsolyázás öröméért siklanak a
jégen, addig a svédek számára ez csak eszköz a hokihoz, vagy a bandyhoz
(focihoz hasonló játék). Sok gyerek űzi ezeket a sportokat, akár edzés, akár
családi program keretében. A svédek általában ütővel, koronggal vagy kis, műanyag
labdával és kapuval felszerelkezve, teljes sportfelszerelésben látogatnak ki a
jégpályára. Ha csak csúszkálni szeretnének, akkor is kötelező a sisak.
A közelben lévő korcsolyapálya a községhez tartozik, ingyenesen
igénybevehető. Hétköznap edzéseket tartanak rajta, de hétvégén bárki kilátogathat.
Ha hidegebbre fordul az idő, akkor ideiglenes korcsolyapályák nyílnak
városszerte. Itt nem érdemes korcsolyabérléssel foglalkozni, mert mindenkinek
van saját felszerelése.
Nagy látványosság lehettem a pályán, amikor kezdőként a
jégre merészkedtem. A kedves szomszédaimtól kaptam kölcsön a szükséges eszközöket,
akik elméletben felkészítettek, majd a gyakorlatban is segítettek. A kezdeti pánik később alábbhagyott, de még sokat kell
gyakorolnom, hogy behozzam a svéd kétéveseket. Nemsokára jön a következő kihívás,
a síelés…
Jag är helt övertygad om att svenskarna är föddes med
skridskor på fötterna.
Medan de ungerska tvååringarna promenerar på gatan och
håller mammas hand, åker de svenska småbarnen skridskor med föräldrarna. Från
barnets perspektiv är detta helt normalt. Ibland märker de att deras fötter
halkar åt sidan men de står fortfarande på skridskorna utan att dratta på
rumpan. De blir lite förvånade, men åker vidare.
Fast det är populärt i Ungern också att åka skridskor, men
det räknas som nationalsport i Sverige. Frågan ”kan du åka skridskor” är inte
värd att ställa till svenskarna. Om man kan undvika att åka skridskor innan man
kan gå, lär man sig att åka skridskor i skolan. Medan ungrarna åker skridskor
för att det är kul att glida på isen, är det bara ett sätt att förhålla sig
till eller börja spela hockey eller bandy (spelet som är likt till fotboll).
Många barn spelar de där idrotterna, både som träning och som familjeaktivitet.
Det är vanligt att svenskarna besöker isbanan med klubba, puck eller med en
liten plastboll, målbur och med full sportutrustning. Om de bara vill åka
skridskor, är hjälmen obligatoriskt ändå.
Skridskobanan i närheten tillhör till kommunen, man kan
använda den gratis. På vardagarna har klubbarna träningstider på isbanan, men
på helgen kan alla åka. När vädret blir kallare, öppnar isbanor med natur is.
Här är det inte värt att låna skridskor, för alla har sina egna.
Troligen var jag en stor attraktion på banan, när jag åkte
ut på isen som nybörjare. Jag fick låna utrustningen av mina kära grannar, sen
hjälpte de mig med teori och praktik på isen. I början var jag i panik, som
blev bättre senare, men jag måste öva mycket till jag blir lika duktig som de
svenska tvååringarna. Nu kommer snart nästa utmaning, skidåkning…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése