2013. december 10., kedd

Heves jeges // Föddes med skridskorna på

Erősen gyanítom, hogy a svédek korcsolyával a lábukon jönnek a világra.
Míg a magyar kétévesek anyukájuk kezét fogva sétálnak az utcán, addig a hasonló korú, svéd apróságok szülői segítséggel korcsolyáznak a jégen. A gyerekek arcát elnézve ebben nincs semmi különös. Néha észreveszik, hogy a lábuk másfelé vándorol, ezen kicsit elcsodálkoznak, de aztán visszaáll a rend és csúsznak tovább.
Bár Magyarországon is népszerű a korcsolyázás, de a svédeknél ez a tevékenység egyenesen nemzeti sportnak számít. A ”tudsz korcsolyázni?” kérdést nem érdemes föltenni Svédországban. Aki netán elkerülte, hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni, mint járni, az legkésőbb az iskolában úgyis behozza a lemaradást. Míg a magyarok a korcsolyázás öröméért siklanak a jégen, addig a svédek számára ez csak eszköz a hokihoz, vagy a bandyhoz (focihoz hasonló játék). Sok gyerek űzi ezeket a sportokat, akár edzés, akár családi program keretében. A svédek általában ütővel, koronggal vagy kis, műanyag labdával és kapuval felszerelkezve, teljes sportfelszerelésben látogatnak ki a jégpályára. Ha csak csúszkálni szeretnének, akkor is kötelező a sisak.
A közelben lévő korcsolyapálya a községhez tartozik, ingyenesen igénybevehető. Hétköznap edzéseket tartanak rajta, de hétvégén bárki kilátogathat. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor ideiglenes korcsolyapályák nyílnak városszerte. Itt nem érdemes korcsolyabérléssel foglalkozni, mert mindenkinek van saját felszerelése.

Nagy látványosság lehettem a pályán, amikor kezdőként a jégre merészkedtem. A kedves szomszédaimtól kaptam kölcsön a szükséges eszközöket, akik elméletben felkészítettek, majd a gyakorlatban is segítettek. A kezdeti pánik később alábbhagyott, de még sokat kell gyakorolnom, hogy behozzam a svéd kétéveseket. Nemsokára jön a következő kihívás, a síelés…






Jag är helt övertygad om att svenskarna är föddes med skridskor på fötterna.
Medan de ungerska tvååringarna promenerar på gatan och håller mammas hand, åker de svenska småbarnen skridskor med föräldrarna. Från barnets perspektiv är detta helt normalt. Ibland märker de att deras fötter halkar åt sidan men de står fortfarande på skridskorna utan att dratta på rumpan. De blir lite förvånade, men åker vidare.
Fast det är populärt i Ungern också att åka skridskor, men det räknas som nationalsport i Sverige. Frågan ”kan du åka skridskor” är inte värd att ställa till svenskarna. Om man kan undvika att åka skridskor innan man kan gå, lär man sig att åka skridskor i skolan. Medan ungrarna åker skridskor för att det är kul att glida på isen, är det bara ett sätt att förhålla sig till eller börja spela hockey eller bandy (spelet som är likt till fotboll). Många barn spelar de där idrotterna, både som träning och som familjeaktivitet. Det är vanligt att svenskarna besöker isbanan med klubba, puck eller med en liten plastboll, målbur och med full sportutrustning. Om de bara vill åka skridskor, är hjälmen obligatoriskt ändå.
Skridskobanan i närheten tillhör till kommunen, man kan använda den gratis. På vardagarna har klubbarna träningstider på isbanan, men på helgen kan alla åka. När vädret blir kallare, öppnar isbanor med natur is. Här är det inte värt att låna skridskor, för alla har sina egna.

Troligen var jag en stor attraktion på banan, när jag åkte ut på isen som nybörjare. Jag fick låna utrustningen av mina kära grannar, sen hjälpte de mig med teori och praktik på isen. I början var jag i panik, som blev bättre senare, men jag måste öva mycket till jag blir lika duktig som de svenska tvååringarna. Nu kommer snart nästa utmaning, skidåkning…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése