Lucia-napi világrekord // Världsrekordet på Luciadagen

A sundsvalliak számára emlékezetes marad a 2014-es Lucia nap. A helyiek nem csak az ilyenkor esedékes ünnepségre készültek, hanem egy kísérletre is.

A város célul tűzte ki maga elé, hogy megdöntse a fáklyás felvonulás rekordját (3690 fő, Jakarta, Indonézia, évszám: 2011). A menet útvonala adta magát: a nemrég elkészült Sundsvallhídon haladtak végig a résztvevők. A nagyszabású rendezvény helyszínére megannyi, gyertyával felszerelkezett Luciát vártak, hogy ilyen módon kössék össze a hagyományos Luca-napi felvonulást és a világrekord megdöntésének kísérletét.

A különleges eseményre már hetekkel, hónapokkal ezelőtt lehetett jelentkezni. Az előzetes regisztrácót lezárva tízezer embert vártak a szervezők a hídhoz. A résztvevők a Guinness által jóváhagyott világító karkötővel vonulhattak. Csak őket számlálták meg, csak ők számítottak bele a menetbe.

Természetesen egy ilyen nagy tömeg szállítását meg kell szervezni. A helyi közlekedési vállalat buszok sokaságával vett részt az emberek utaztatásában. Nemes egyszerűséggel a járművekre csak annyit írtak ki: „Világrekord.”

Hála a gondos szervezésnek, a nem mindennapi helyszínnek és a lelkes tömegeknek, a kísérlet sikerrel zárult, Sundsvall megdöntötte a fáklyásmenetben résztvevők számának világrekordját. Tízezer embert regisztrált a Guinness, de becslések szerint tizennégy-tizenötezren lehettek. A média nagy örömmel számolt be az eseményről, a helyi sajtó nem győzte hangoztatni, hogy Göteborgban is próbálkoztak pár évvel ezelőtt, de ott kudarcot vallottak.

A kötelesség más irányba hívott aznap délután, de az esti, hagyományos Lucia ünnepségen volt alkalmam részt venni. Életemben először.

Negyvenöt perccel az ünnepség kezdete előtt kígyózó sor fogadott a Gustav Adolf Templomnál. A svédek rezzenéstelen arccal, fegyelmezetten álltak sorban a mínuszok ellenére, majd amikor fél hatkor megnyittatott, nyugodtan sétáltak be. Tülekedésnek, lökdösődésnek és préselődésnek nyoma sem volt. A nagy templom megtelt, de mindenki talált helyet.

Pontban hat órakor elkezdődött az ünnepség. A gyertyakoronás Lucia és kísérete a hagyományos Santa Lucia énekkel vonult be a templomba.

A Lucia-menet a templomi kórussal és zenészekkel kiegészítve nagyszabású ünnepi koncertet adott. A műsor Luca-napi és karácsonyi dalokból állt. A pap néhány szóban a fényről beszélt, ami úgy őrizhető meg a legjobban, ha mi magunk is sugározzuk. Majd Lucia megkapta a hagyományos ékszert. Minden Luciának jár egy nyakláncra fűzött medál évszámmal ellátva, ami igazolja, hogy az adott évben és városban ő személyesítette meg a szentet. Örök emlék ez a lányoknak, évtizedekkel később is örömmel és büszkeséggel gondolnak vissza az év legsötétebb éjszakájára.

Fotó: Hermán Fanni

För sundsvallsborna blir årets Luciadag minnesvärd. Innevånarna förberedde sig inte bara för den vanliga festen men också för ett världsrekordsförsök.

Staden bestämde sig att de skulle slå rekordet, de flesta deltagare i ett fackeltåg (3690 pers., Jakarta, Indonesien, året 2011). Tågets väg var självklart: deltagarna skulle gå över den nya Sundsvallsbron som blev klar nu.

Man förväntade många Lucior med ljus på det stora evenemanget. På sådant sätt kunde man binda ihop det traditionella Luciafirandet med världsrekords- försöket.

Folk kunde anmäla sig till det speciella arrangemanget veckor och månader i förväg. Enligt registreringen väntade man tiotusen personer till bron. Deltagarna fick ett plastarmband som lyste hela kvällen. Guinness räknade bara de som hade bandet på sig. Bara de blev godkända i tåget.
Naturligtvis måste man lösa hur man transporterar så mycket folk. Det lokala kollektivtransport företaget (din tur) hjälpte med detta. Skylten på bussarna gav tillräcklig information. Där stod bara: ”Världsrekordet.”

Tack vare den utmärkta organisationen, den fantastiska promenadvägen och det entusiastiska folket, lyckades försöket. Sundsvall slog rekordet, de flesta deltagarna i ett fackeltåg. Guinness registrerade tiotusen människor, men man gissar att fjorton-femtontusen personer deltog i tåget. Medierna rapporterade om evenemanget med stor glädje. Den lokala pressen betonade att det var ett försök i Göteborg några år sen som misslyckades.

Jag hade andra plikter under världsrekordet, men jag deltog i det traditionella Luciafirandet på kvällen första gången i mitt liv.

Fyrtiofem minuter innan festen började, väntade en lång kö utanför GA-Kyrkan. Trots minusgraderna stod svenskarna i kö i lugn och ro. När porten öppnades halv sex, promenerade de in utan att knuffas och trängas. Alla hittade plats i den stora kyrkan som blev fullsatt.

Exakt klockan sex började firandet. Lucia med sin ljuskrona och sina tärnor tågade in i kyrkan medan de sjöng den traditionella Sankta Lucia sången.

Lucia, tärnorna, kyrkokören och orkestern gav en stor och högtidlig konsert. Programmet stod av Lucia och julsånger. Prästen sa några ord om att man kan bevara ljuset om man själv reflekterar det. Sen tog Lucia emot det traditionella smycket. Alla Lucior får en medaljong på halsband med datum som bevisar att hon var Lucia i nämnda staden och år. Det är ett evigt minne för flickorna som tänker tillbaka på årets mörkaste natt med glädje och stolthet efter många årtionden.

Svéd ősz, magyar tél // Svensk höst och ungersk vinter

Az ősz beköszöntével Sundsvallban télbe fordult az idő. A hőmérő higanyszála az átlagos öt fokról inkább kacsintgat lefelé, mint felfelé. Ez magyar viszonyok között már télnek számít, de itt ilyen az ősz. Elővettem a sálat, a kesztyűt és a Budapesten használt télikabátomat.

Ilyen felszerelésben látogattam el a nemzetközi ételpiac sundsvalli turnéállomására. A magyar sátorban természetesen lángost árultak, ami nagy kedvencnek számít Svédországban is (igaz, itt főleg garnélarákkal és kaviárral fogyasztják). Az eladóknak vacogott a foguk és az anyanyelvemen panaszkodtak az időjárásra. Dehát ahogyan az északi mondás tartja: nincs rossz idő, csak rossz ruházat.

lángos Svédországban // lángos i Sverige

Ebben a tudatban pakoltunk az idei utolsó erdei kempingezésre. Csak úgy, mint tavaly ősszel, most is táborozni indultunk a barátainkkal a Skälsjö tó melletti vadkempingbe. Induláskor fújt a szél és esett az eső, de végül szép időnk volt a kirándulás ideje alatt. Egy lakóautóval és két lakókocsival vágtunk neki az útnak. A tavalyi tapasztalatokból kiindulva rögtön elfoglaltuk a szélfogó menedéket. Tábortüzet gyújtottunk az előre odakészített tűzifával és grilleztünk, ami ugye kötelező elfoglaltság minden svédes kempingezés alkalmával.

Nem fáztunk, mivel jól felöltöztünk: hosszúalsó, sínadrág, két pulóver, kesztyű és a svéd viszonyokhoz való télikabát. A menedék alól kilépve ragyogtak a csillagok a tisza, őszi égbolton. A városi fények nem tompították a látványt. Tiszta levegő, csönd, csak a tűz ropogása hallatszott.
Másnap vörösáfonyát szedtünk a környéken, légpuskával célbalőttünk, a gyerekek – szülői felügyelet mellett – fát vágtak és faragtak.

Este ismét grilleztünk és a tűz mellett beszélgettünk. De az éles levegő hamar elbágyasztott minket, így nemsokára visszavonultunk és mély álomba szenderültünk. Csakúgy, mint a természet, hiszen októberben már megérkezhet az első hó.

Skälsjön

När hösten kom, blev det vinter i Sundsvall. Medeltemperaturen, som är ungefär fem grader, faller oftare än stiger. Under ungerska förhållanden betyder det här vädret vinter, men i Sverige är det bara höst. Jag tog fram höstjackan, vilken jag använde i Budapest på vintern. Halsduken och vantarna är också framme, och barnen har ofta mössor på sig.

I sådan utrustning besökte jag den internationella matmarknaden i Sundsvall. I det ungerska tältet sålde man lángos, som är stor favorit också i Sverige (fast svenskarna äter det med räkor och rom). Säljaren frös och klagade över vädret på mitt modersmål. Men som det nordiska talesättet säger: ”det finns inget dåligt väder, bara dåliga kläder.”

Medvetna om detta packade vi till årets sista skogscamping. Precis som förra året åkte vi till vildmarkscampingen vid Skälsjön. När vi åkte, blåste det och det regnade, men vi hade fint väder på platsen. Sällskapet åkte med en husbil och två husvagnar. När vi var framme, slog vi ner oss i vindskyddet, vilket vi tyckte om också förra året. Vi tände eld med ved som låg där förberedd och vi grillade som är ju obligatorisk när man campar på svenskt sätt. 

Vi hade mycket kläder på oss, så vi frös inte: långkalsonger, skidbyxor, två tröjor, vantar och en vinterjacka som passar till det svenska vädret. När man gick ut från vindskyddet, lyste stjärnorna klart på höstens himmel och runt oss var det kolsvart. Ren luft, tystnad, det var bara elden som knastrade. 

Nästa dag plockade vi lingon, sköt med luftgevär, barnen högg ved och snickrade under föräldrarnas kontroll. 

På kvällen grillade vi igen och vi pratade vid elden. På grund av den friska luften blev vi trötta, så vi drog oss tillbaka och somnade snart. Precis som naturen själv, för den första snön kan komma redan i oktober. 

Vonzások és választások // Valfrändskaperna

Két hete, hogy lezajlottak a parlamenti és a helyi választások Svédországban. Az eredmények ismertek: az eddigi jobboldali kormányt leváltották a szociáldemokraták (Socialdemokraterna). A győztes pártelnök, Stefan Löfven megköszönte a kormányfőnek, hogy mostanáig vezette Svédországot. A vesztes Fredrik Reinfeldt tudomásul véve a választók döntését (a részvételi arány 85,7%-os volt) azonnal lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, valamint csak jövő év tavaszáig marad a mérsékelt párt (Moderaterna) vezetője.

Fredrik Reinfeldt

Ennek ellenére nincs könnyű dolga Stefan Löfvennek, mivel az ún. baloldali blokk kisebbségben lesz a parlamentben. Vagyis a szociáldemokraták a szavazatok 31,01%-át kapták, a zöldek (Miljöpartiet) 6,089%-ot, a Baloldali Párt (Vänsterpartiet) 5,72%-ot szerzett.

Stefan Löfven

A jobboldali szövetségben így néz ki a szavazatok eloszlása:
Az előző kormánypárt, a mérsékeltek 23,33%-ot, a közép (Centerpartiet) 6,11%-ot, a liberális néppárt (Folkpartiet liberalerna) 5,42%-ot, a kereszténydemokraták (Kristdemokraterna) 4,57%-ot szereztek.
A fennmaradó részt (12,86%), a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (svéd demokraták, a továbbiakban SD) párt kapta. Bár a svédek 87 százaléka valamely demokratikus párt mellett tette le a voksát, a szoros eredmények miatt az SD fontos szerepet kaphat a svéd politikában.
Ahhoz, hogy Stefan Lövfen betöltse miniszterelnöki pozícióját, két dolognak kell teljesülnie: meg kell nyernie a bizalmi szavazást és el kell fogadtatnia a költségvetési javaslatát a parlamentben. Az első pontot vélhetően teljesíteni tudja, de a második már kétséges, mert a jobboldal is benyújt egy pénzügyi tervezetet. Mivel a baloldalnak nincs abszolút többsége, patthelyzet alakulhat ki a szavazás során. Ha az országgyűlés nem fogadja el a költségvetést, akkor az akár új választások kiírásához is vezethet.

Itt jön képbe az SD: a demokratikus pártok egyhangúlag kijelentették, hogy a szoros eredmények dacára sem kezdenek párbeszédet a szélsőséges párttal. Így tehát az a költségvetés fog megvalósulni, amelyikre a kiközösített SD áldását adja, vagyis ők töltik be a mérleg nyelve szerepet. Ezzel maga a párt is tisztában van, egyik képviselője elégedetten nyilatkozta, hogy a „kisebbik rosszat” szavazzák meg, de nem hajlandó elárulni, melyiket.

Ha keresztül is megy a baloldal pénzügyi javaslata, nyilvánvalóan nem kívánják ugyanezt a rizikót vállalni a szociáldemokraták minden későbbi döntés alkalmával. Külön nehézség számukra, hogy a balos Feminista Kezdeményezés (Feministiskt initiativ) nem érte el a 4%-os parlamenti küszöböt (3,12%).

Így Stefan Löfven tabukat döntő stratégiába kezdett: világosan kifejtette, hogy a szociáldemokraták hűséges fegyverhordozójával, a Baloldali Párttal továbbra is szívesen együttműködnek, de a kormányban nem lesz helyük. Továbbá tárgyalásokat kezdett a jobboldali szövetségbe tartozó pártokkal. Ezek kimenetelét egyelőre nem ismerjük.

Helyi szinten, Sundsvallban egyértelmű a baloldali győzelem (melynek eredményébe magam is beleszólhattam), tehát a szociáldemokraták és a Baloldali Párt megkapta a szavazatok többségét és a felek készek az összefogásra. A zöldekkel való kapcsolat megromlott a városban, mivel az előző választásokat követően a környezetvédő párt egy képviselő kivételével átugrott a jobboldalra. Ingrid Möller viszont tartotta magát a választóktól kapott megbizatáshoz és baloldallal együtt szavazott, így kizárták a pártból. Idén már egy általa alapított, új párt színeiben indult, de nem kapott elegendő voksot.

Választási eredmények Sundsvallban// Valresultat Sundsvall

Korábban a legtöbb svéd tudatosan választott, szociáldemokratának, ill. mérsékeltnek lenni életszemléletet jelentett. Manapság már egyre több a bizonytalan szavazó, aki még a választások előtti héten sem tudta, kire voksol. Sokan váltanak a blokkok között és a 13%-os arány mutatja, hogy növekszik azoknak a száma, akik bedőlnek az SD demagógiájának. Közben a politikusok is inkább hajlanak összefogni a másik oldallal. A bizalomnak az lehet az alapja, hogy az SD kivételével mindegyik párt demokratikus, így az alapvető játékszabályok azonosak. Ezek betartását nem csak a másik féltől, de saját maguktól is elvárják. Számomra ez a szemlélet még mindig utópisztikus, itt viszont természetes.

Sverige hade lokal- och parlamentsval för två veckor sen. Resultatet är bekant: högerregeringen blev avlöst av Socialdemokraterna. Vinnare blev partiledaren, Stefan Löfven tackade avgående statsministern för att han ledde Sverige fram till nu. Förloraren Fredrik Reinfeldt accepterade det svenska folkets beslut (valdeltagandet var 85,7%) och avgick som statsminister på en gång och han slutar även som partiledare för Moderaterna till våren. 

Trots detta har Stefan Löfven det inte lätt, för vänsterblocket får minoritet i parlamentet. Alltså Socialdemokraterna fick 31,01%, Miljöpartiet 6,089% och Vänsterpartiet 5,72% av rösterna. 

I höger Alliansen ser ut resultaten så här:

Moderaterna, det förra regeringspartiet fick 23,33%, Centerpartiet 6,11%, Folkpartiet liberalerna 5,42% och Kristdemokraterna 4,57%.

Det som blev kvar, fick de högerextrema Sverigedemokraterna (SD) som agerar mot invandrarna.  Trots 87% av svenska folket röstade på något demokratiskt parti, kan SD få en stor roll i den svenska politiken på grund av det ganska jämna resultatet mellan vänster och höger.

För att Stefan Löfven ska bli statsminister, måste två saker uppfyllas: han måste klara förtroendeomröstningen och han måste leverera en budget som passerar riksdagen. Den första punkten kan gå igenom, men den andra är problematisk, för att den högra sidan har också ett budgetförslag. Eftersom den vänstra sidan inte har absolut majoritet i parlamentet, är det inte självklart, att budgeten går igenom. Om inte, kan det leda till nyval. 

Här kommer in SD i bilden: de demokratiska partierna uttryckte sig tydligt att de inte ska samarbeta med det extrema partiet, trots att ingen av dem har absolut majoritet. Alltså budgeten, som de bojkottade SD måste godkänna, ska gå igenom i riksdagen. På så sätt blir de vågmästare. Det vet också partiet om, en representant uttalade sig för pressen att de skulle rösta på den mindre dåliga budgeten, men han säger inte vilken den blir. 

Om socialdemokraternas budget blir accepterad av riksdagen, vill inte socialdemokraterna ställa sig i den situationen att SD ska ha möjlighet att bli vågmästare i alla omröstningar i parlamentet. En extra svårighet för socialdemokraterna är att det vänstra Feministiska Initiativet inte kunde passera 4% gränsen, som krävs för att komma in i parlamentet (3,12%). 

Så Stefan Löfven har en strategi som är lite tabu: han vill samarbete med Vänsterpartiet, men de inte ska vara med i regeringen och samtidigt började han förhandlingar med den högra alliansen. Resultatet känner vi inte än.

I Sundsvall är det solklart att den vänstra sidan vann (det var ett val där jag kunde vara med). Alltså socialdemokraterna och Vänsterpartiet är i majoritet i staden.  De är klara att samarbeta. Vid förra valet hoppade miljöpartiet av och samarbetade med den högra sidan. Det var bara en representant, Ingrid Möller som blev kvar, för hon var trogen sina väljare, så hon blev utesluten från partiet. Det här året var hon representant av sitt eget, nytt parti, men det fick inte tillräckligt många röster.

Tidigare valde man medvetet, att vara socialdemokrat eller moderat betydde att man röstade ideologiskt. Nuförtiden finns det mer och mer osäkra väljare som inte vet på vilket parti de skulle rösta en vecka innan valet. Det finns många som hoppar mellan blocken och det blir fler som tror på SD:s demagogi, därför fick de 13%. Samtidigt har politikerna en vilja att samarbeta med andra sidan. Förtroendets bas är att alla partier är demokratiska (förutom SD), så de viktigaste spelreglerna är de samma. Att hålla sig till spelreglarna är en förutsättning inte bara mot de andra partierna, men också mot sig själv. För mig är det fortfarande utopistiskt, men här är det helt naturligt. 

Lakóautóval Európában. Kémek a sasfészekben (ötödik rész) // Med husbil i Europa. Örnnästet (femte delen)

A Kárpát-medencét elhagyva az osztrák Alpok felé vettük az irányt. Kitaláltuk, hogy az autópálya helyett a kanyargós, hegyi utakat részesítjük előnyben. Elnézve a girbegurba vonalakat a térképen, melyek fölé egy áthúzott lakókocsi volt a rajzolva (tehát nem lakóautó), fel voltam készülve a kalandos utazásra.

Rögtön Graz után letiltottuk a GPS-en a sztrádát, mire Nilssonné (ahogy mi hívjuk a készülékünket), úgy állt bosszút rajtunk, hogy egy egészen keskeny erdei útra csalt bennünket. A fák ágai oldalról az autót súrolták, csak remélni lehetett, hogy nem jön szembe senki.

erdei út // skogsväg

Negyedórás kocsikázás után végre kijutottunk a civilizációba baj nélkül. Innen már csak felfelé vezetett az utunk. Egymást követték a tekervényes, 23 %-os emelkedők. Mi óvatosan haladtunk, betartva a sebességhatárt nehogy úgy járjunk, mint tavaly. De nem így az osztrák motorosok, akik száguldoztak a veszélyes szakaszon. Az egyik út menti vendéglőnél megálltunk ebédelni. Mielőtt kiszálltunk az autóból, át akartuk állítani a hűtőszekrényt a menetközben használatos 12 voltról az állóhelyzetre kitalált gazolin vezérlésre, de olyan magasan voltunk, hogy vélhetően a levegő alacsony oxigéntartalma miatt ez a funkció már nem működött. Végül nem veszett kár a hűtő tartalmában, mivel hamar kihozták a friss, puha bécsi szeletet, krumplival és salátával. A bőséges ebédért 10 € -t fizettünk fejenként.
Aznap este egy Murau melletti kempingben pihentük ki a kalandos utat.

Reggel továbbindultunk Németországba, Berchtesgadenbe. Az utunk ismét kanyargós és meredek volt, de végül szerencsésen megérkeztünk az alpesi kempingbe. A parkolóhelyeket lépcsőzetesen alakították ki, hogy az autók sík terepen tudjanak állni a hegyoldalban. Gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé: a táborhelyet az Alpok ölelte körbe, a felhők a hegy oldalában gomolyogtak.

Camping Berchtesgaden

Másnapi úticélunk a Sasfészek, azaz Adolf Hitler egykori nyaralójának megtekintése volt. A parkolóhoz érve meglepődtem, hogy szinte tele volt, egész Európából sorakoztak ott autók. A jegy megváltása után buszokra terelték a látogatókat. Mi is így indultunk fel a célhoz. Az eddigi hegyi utak eltörpültek a Sasfészekhez vezető igen meredek és kacskaringós út mellett. Egyszerre csak egy busz fért el a szerpentinen, a két irányból közlekedő járművek bevárták egymást. Utólag olvastuk, hogy ezeket a buszokat speciális motor- és fékrendszerrel látták el, hogy biztonságosan közlekedhessenek az alpesi terepen. A végállomáshoz érve előre meg kellett mondani, melyik járattal szándékozunk visszamenni, így igény szerint tudják küldeni a járműveket.

A Sasfészek felé // upp mot Örnnästet

A Sasfészekhez egy márvánnyal kirakott alagúton keresztül kell áthaladni, majd az impozáns lifttel lehet felmenni az épülethez. Először a csúcskereszthez sétáltunk fel, ahonnan jó idő esetén a 360 fokos panorámában lehet gyönyörködni, de mi csak a ködöt láttuk magunk körül. Útközben még az eső is eleredt, így igyekeztünk vissza a házhoz. Napsütésben a teraszon lehet pihenni, ebédelni, de most mindenki a benti étteremben keresett menedéket. Egy másik helyiségben a Sasfészek építéséről volt egy kiállítás. Berchtesgaden egy nyugodt üdülőfalu lehetett a nácik felbukkanásáig. A ház és a felvezető út 13 hónap alatt készült el, 1937-38-ban. Az építkezés halálos áldozatokkal is járt. Az eredeti elgondolás szerint veszély esetén Hitler könnyebben menekülhetett volna innen a szövetséges országokba. Valójában azonban a führer ritkán tartózkodott ott. A bombázásokat sértetlenül átvészelte az épület. A háború után az amerikaiak használták katonai célokra, majd 1960-ban kapta vissza Bajorország. A sok látogatót nem csak a történelmi vonatkozásnak, de a Kémek a sasfészekben című filmnek is köszönheti, bár a forgatási helyszín Ausztriában volt.

alagút // tunnel

Sasfészek // Örnnästet

csúcskereszt // minneskorset

A rossz idő miatt végül egy korábbi busszal mentünk vissza. Lent, a parkoló melletti ajándékboltban több nyelven, még magyarul is lehetet kapni információs füzetet a Sasfészekről, de mi végül a svéd változat mellett döntöttünk.

Közvetlenül a bolt mellett találtuk az ún. dokumentációs központot, amelyben az egész történelmi korszakot bemutatták. A legérdekesebbek a helyi propagantafotók voltak: a nép közé leereszkedő vezető berchtesgadeni gyerekekkel, fiatalokkal fényképezkedett. Több képen láthattuk Hitlert, mint magánembert, ahogy az üdülőfaluban, „egyszerű emberként” pihen. A dokumentációs központ alatt nagy kiterjedésű bunkerrendszer húzódik. A bombázások alatt végül nem a katonai vezetők, hanem 1000 munkás bújt meg benne és élte túl a második világháborút.

Berchtesgadenről elbúcsúzva észak felé vettük az irányt és néhány nap múlva megérkeztünk Svédországba.

Efter att vi lämnade Ungern, körde vi vidare mot de österrikiska Alperna. Vi kom på idén, att istället för motorvägen, åka på de smala, kurviga alpvägarna. När jag såg de krokiga linjerna på kartan med en överstruken husvagnsymbol, blev jag förberedd för en äventyrlig resa. 

Direkt efter Graz förbjöd vi motorväg på GPS:en, men Fru Nilsson (vår GPS heter så) blev så arg, att hon ledde oss till en ovanlig smal skogsväg. Trädenas grenar skrapade i bilen, när vi åkte förbi. Vi kunde bara hoppas, att ingen skulle komma emot oss. Efter en kvart nådde vi civilisationen igen. Därifrån åkte vi bara uppför, slingriga, tjugofyraprocentiga stigningar avlöste varandra. Vi åkte försiktigt och hade koll på hastighetsbegränsningarna, för att undvika det som hände förra året. Men de österrikiska mc- förarna körde oerhört fort på den farliga sträckan. Vi stannade vid en liten restaurang för att äta lunch. Innan vi klev ut, tänkte vi ställa om kylskåpet från 12 volt som man använder medan man åker, till gasol som passar bra under tiden när bilen står stilla. Men vi var så högt upp, att gasolen inte fungerade, syrehalten i luften var troligen för låg. Trots detta klarade sig maten bra i kylskåpet, för vi fick vår goda wienerschnitzel med potatis och sallad snabbt. För denna exemplariska  schnitzel betalade vi 10€ per person. 

På kvällen kom vi framme till en camping nära till Murau. Där vilade vi ut efter den äventyrsfulla resan. Nästa dag åkte vi vidare till Berchtesgaden, i Tyskland. Vägen var kurvig och brant, men vi klarade oss utan några som helst problem. Campingen ligger i Alperna, så parkeringsplatserna var gjorda som terrasser för att bilarna inte skulle hamna nere i dalen.  Vi hade underbart panorama från vår plats på campingen, de höga bergen och molnen som skymde deras toppar. 

Nästa dags resmål var Örnnästet, som var Adolf Hitlers ”sommarstuga.” När vi kom fram till parkeringen i Obersalzberg-HIntereck (Längre fick man inte köra), blev jag förvånad, för den var nästan full med bilar från hela Europa. Efter att man köpt biljetter, blev man skickad till de specialgjorda bussarna som väntade på att skjutsa turisterna till örnnästet. Alpvägarna, där vi åkte tidigare var ingenting jämfört med den branta, smala och kurviga vägen till Örnnästet. Vägen var så smal att det bara fick plats en buss och knappt det så chaufförerna väntade på varandra och körde i konvoj. Senare läste vi bussarna har specialbyggda motorer och bromssystem för att de klarar att åka på den här serpentinvägen med säkerhet. På ändstationen fick man säga vilken tid man tänker åka tillbaka, för att de vet hur många bussar ska skickas. 

Till Örnnästet gick vi genom en marmortunnel som ledde till en luxuös hiss som man åkte upp med till byggnaden. Först promenerade vi upp till minneskorset. När vädret är fint, har man 360 graders panorama framför sig, men vi såg bara dimman runt berget. Det började regna, så vi skyndade oss tillbaka till huset. Annars kunde man vila och fika på terrassen, men på grund av vädret hade folk sökt sig till inomhusrestaurangen. I ett annat rum fanns det en utställning om byggandet av örnnästet. Jag misstänker, att Berchtesgaden var en lugn semesterby innan nazisterna dök upp där. Huset och vägen upp byggdes under 13 månader, mellan 1937 och 38. Byggarbetet skördade också dödsoffer. Planen var att vid fara kunde Hitler enklare fly därifrån till sina alliansländer. Men i verkligheten var Hitler sällan där. Byggnaden klarade sig trots att man de allierade försökte bomba den. Efter kriget använde amerikanerna huset för militära ändamål. Bayern fick det tillbaka 1960. Örnnästet är populärt inte bara för historiens skull, det blev mer känt efter den amerikanska filmen, fast inspelningen skedde i Österrike. 

Eftersom det var dåligt väder, åkte vi tillbaka med en tidigare buss. I en affär på parkeringen kunde man köpa informationsbok om Örnnästet på många olika språk, till exempel på ungerska (som är inte vanligt) och på svenska. Vi tog den på svenska för min sambos skull. 

Direkt vid affären fanns det så kallade Dokumentationscenter med en utställning om nazitiden. De lokala propagandabilderna var de mest intressanta: det var foton om Hitler i sällskap med ungdomarna från Berchtesgaden och bilder av honom som ”privatperson” när han vilade i byn. Under dokumentationscenter finns det ett bunkersystem. I detta tog ettusen civila arbetare skydd under bombningarna och på så sätt överlevde de det andra världskriget.

Efter att vi tog avsked från Berchtesgaden, fortsatte vi vägen norrut och efter några dagar kom vi framme till Sverige. 

Lakóautóval Európában. Hihetetlen kempingmese (negyedik rész) // Med husbil i Europa. En osannolik campingsaga (fjärde delen)

Történetünk a Haller utcai kempingben vette kezdetét, mivel idén is ott rendeztük be a főhadiszállásunkat a budapesti tartózkodásunk során. Mindig izgalmas végigsétálni a táborhelyen, hallgatni a bábeli zűrzavart, tanulmányozni a járműkavalkádot és figyelni a rendszámokat, hátha találkozunk egy földivel északról. Így tűnt fel egyik alkalommal egy norvég lakóautó a vizesblokk környékén. Élettársam útja épp a mosdóhoz vezetett, de a skandináv családnak megörülve megállt náluk néhány szóra.

A kedves, fiatal párral és az óvodás kislányukkal hamar megtaláltuk a közös hangot, sokat beszélgettünk velük. Kiderült, hogy nem csak nyaralni mentek Magyarországra az új lakóautóval, de a kíváncsiság is hajtotta őket. Úticéljuk nem Budapest, hanem egy falu, ahonnan a család hölgy tagja (a továbbiakban nevezzük őt Hófehérkének) származott. Hófehérke annyit tudott, hogy négy éves korában, egy magyar gyermekotthonból fogadták örökbe Norvégiába. Ott nőtt fel az egyik vér szerinti testvérével, szerető családban. Magyarországról szinte nincs is emléke és a magyar nyelvet is elfelejtette az új környezetben. A keresztlevele volt az egyetlen támpont, amelyen szülei neve és az akkori lakhelyük szerepelt. Az volt a tervük, hogy odautaznak és körülnéznek egy kicsit a faluban. Olyan jó kapcsolatba kerültünk velük, hogy telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy a Balatonnál találkozunk néhány nap múlva.

De már másnap csörgött a telefonom. Új barátaink elmesélték, hogy éppen Hófehérke szülőfalujában vannak és az utcán kérdezősködnének a helyiektől, de nem boldogulnak, mert senki nem beszél angolul. Átadták nekem a magyar házaspárt, akik épp a keresztlevelet böngészték. Elmondtam nekik a telefonban, hogy miről van szó. Hallottam, ahogy a vonal másik végén összedugják a fejüket, végül így kiáltott oda a helybeli asszony a férjének: „Megvannak, apukám, megvannak!” Kiderült, hogy ismerik Hófehérke édesapját, aki azóta is ott lakik a faluban. Azonnal érte mentek.

Az egymásra találás első pillanatait hagyjuk meg apának és lányának. A megilletődést kérdések sora követte, melyeket a közös nyelv hiányában nem tudtak megbeszélni, így ismét csörgött a telefonom. Hófehérke elmondta nekem, hogy mit szeretne tudni, amit én tolmácsoltam az apukának magyarul, majd a választ lefordítottam svédre Hófehérkének. A norvégul feletett kérdéseit nem mindig értettem a telefonban. Fontos témákról lévén szó, inkább biztosra mentem és az élettársamtól kértem segítséget. Született svédként ő tisztán érti a norvégokat. Tehát apa és lánya egyik első beszélgetése így zajlott le: Hófehérke norvég mondatait az élettársam fordította nekem svédre, amit én magyarra tolmácsoltam az apukának, akinek a válaszát svédül adtam tovább közvetlenül Hófehérkének. A körtelefonnak köszönhetően a legfontosabb dolgok azonnal kiderültek. Sajnos az is, hogy a lány édesanyja fiatalon elhunyt.

A történet folytatását már a Balatonon mesélték el, ahol együtt jártuk a vidéket napközben és egymás mellett táboroztunk a kempingben. Nem csak az apuka, de a többi rokon is szeretettel fogadta Hófehérkét és családját. A telefon fordítóprogramja segítségével kommunikáltak egymással, megegyeztek, hogy tartani fogják a kapcsolatot. A Balatonról fel is hívtuk az apukát, hogyha rajtam keresztül is, de mégiscsak tudjanak beszélni egymással.

Újdonsült barátaink kislánya uralta legjobban a helyzetet. Számára teljesen természetes, hogy megismerték anyu új családját. Közös nyelv nélkül is megtalálta velük a hangot, most is gyakran emlegeti őket.

Azóta apa és lánya sms-ben tartják a kapcsolatot. Hófehérke tanul magyarul, de nincs könnyű dolga, úgyhogy sokszor segítek értelmezni, lefordítani egy-egy üzenetet. Ezáltal a skandináv szókincsemet is bővítem, mivel több speciális, a svédtől teljesen eltérő norvég szót ismertem meg. Azt hiszem, Hófehérke is hasonlóan áll a svéd nyelvvel.

Norvég barátaink szeretnének ismét Magyarországra utazni. Remélem, hogy ez a vágyuk mielőbb teljesül!

Ennek a mesének a tanulsága, hogy érdemes jó helyen parkolni a kempingben.

Berättelsen börjar på Camping Haller, för vi hade vårt högkvarter där med husbilen under vår vistelse i Budapest. Det är alltid spännande att promenera genom campingen, lyssna på många olika språk som pratas runt mig och samtidigt, inspektera bilarna och registreringsskyltarna, kanske träffar man folk från Norden. På sådant sätt dök det upp en norsk husbil, som parkerade nära toan. När sambon var på väg till avträdet, började han prata med norrmännen, så lärde känna ett snällt norsk par och deras gulliga lilla dotter.

Vi snackade med dem mycket. De berättade, att de kom till Ungern med den nya husbilen inte bara för nöjes skull, men de har också ett uppdrag. Deras resmål är inte Budapest, men en liten by varifrån hustrun kommer. Hon (jag ska kalla henne Snövit) vet bara att hon blev adopterad från ett ungerskt barnhem till Norge när hon var fyra år gammal. Hon växte upp där i en kärleksfull familj med ett av sina biologiska syskon. Hon har nästan inget minne från Ungern och hon glömde språket i den nya miljön. Hennes dopattest var den enda ledtråd, till föräldrarnas namn och födelseplatsen stod på den. Deras plan var att åka dit och kolla runt lite i byn. Vi hade så bra förhållande med dem, att vi bytte telefonnummer och bestämde oss, att vi skulle träffas vid Balatonsjön om några dagar.

Men min telefon ringde redan nästa dag. Våra nya vänner berättade, att de är i Snövits hemby just nu och de försöker fråga folk, men det inte går bra, för de inte pratar engelska. Jag fick prata med ett ungerskt par som höll på att studera dopattesten. Jag berättade för dem, hur läget var och jag hörde hur de diskuterade på andra sidan av telefonluren. Till slut ropade kvinnan i den lilla byn till sin man: ”Vi vet vilka de är, gubben!” Vi fick veta, att de känner till Snövits far som bor fortfarande i byn. De människor som kände fadern gav sig i väg och hämtade honom.

De var rörda och de hade så många frågor samtidigt. Eftersom de inte kunde prata med varandra, ringde min telefon igen. Snövit berättade för mig vad hon ville veta, som jag tolkade till pappan på ungerska och jag sa svaret till Snövit på svenska. Hon ställde sina frågor på norska, som jag inte alltid kunde förstå i telefonen. Eftersom det var viktigt, bad jag om hjälp från min svenska sambo som förstår norska utan problem. Så ett av de första samtalen mellan fadern och dottern såg så ut: min sambo översatte mig Snövits norska meningar till svenska, som jag tolkade på ungerska till hennes far, hans svar sa jag direkt till Snövit på norska. På sådant sett fick de veta de viktigaste informationer om varandra. Tyvärr dog Snövits mamma ung.

Fortsättningen förklarade de vid Balatonsjön, var vi campade bredvid varandra och hade gemensamma aktiviteter på dagarna. Inte bara pappan, men hela släkten välkomnade Snövit och hennes familj med kärlek. De pratade med varandra genom telefonens översättningsprogram. De var överens att de skulle hålla kontakten i framtiden. Vid Balatonsjön ringde vi fadern för att de kan prata med varandra (genom mig).

Våra nya vänners lilla dotter behandlade situationen på bästa sett. För henne var det helt naturligt att träffa mammas nya familj. Utan något gemensamt språk klarade hon sig med dem och hon brukar snacka om dem fortfarande.
Sedan detta håller fadern och dottern kontakten via sms. Snövit håller på att lära sig ungerska, som är inte lätt förstås, så jag brukar hjälpa henne att översätta några meddelanden. Med detta breddar jag mig mitt skandinaviska ordförråd, för jag har lärt mig flera ord som är annorlunda på norska. Jag tror, att Snövit har samma upplevelse med svenskan.

Våra norska vänner vill åka till Ungern igen. Jag hoppas, att deras önskan ska bli verklighet så fort som möjligt!

Denna sagas sensmoral är: Att det är bra att parkera på  rätt ställe när man campar.

Lakóautóval Európában. Raoul Wallenberg nyomában Budapesten (harmadik rész) // Med husbil i Europa. I spåret av Raoul Wallenberg i Budapest (tredje delen)

A lakóautós nyaralás nem csak magáról az utazásról, de a megérkezésről is szól. A nap fénypontja, amikor a táborhelyen leterítjük a szőnyeget, kitekerjük a napellenzőt, fellállítjuk az asztalt, kinyitjuk a székeket és közvetlenül a guruló nyaralónk verandáján hűsölünk, pihenünk, gyönyörködünk a naponta változó kilátásban. Hamar előkerülnek a könyvek is. A mobil könyvtárunkban sorakoznak a kifejezetten lakóautós olvasmányok, melyeket témájuknál és/vagy terjedelmüknél fogva legjobb kempingezéskor olvasni.

Ingrid Carlberg Raoul Wallenbergről szóló vaskos könyve végigutazta velünk Európát. Életem társa nagy érdeklődéssel olvasta a művet. A felmerülő kérdéseiből leszűrtem, hogy az írónő alaposan beleásta magát a magyar történelembe. A könyv természetesen különös hangsúlyt fektet Wallenberg budapesti munkásságának bemutatására. A szerző, mintha csak egy történelmi útikauzt állított volna össze, korabeli térképpel és pontos címmel dokumentálta a svéd diplomata magyarországi szolgálatát. Ez adta az ötletet, hogy budapesti megállónk során menjünk fel a Gellért-hegyre és nézzük meg az egykori svéd nagykövetség épületét, Wallenbergék főhadiszállását. A helyszínre az új, négyes metróval érkeztünk, amelynek kijárata egyenesen a Gellért Szállóhoz vezet. Egy kis kaptató után hamar megérkezünk a pontos címhez. A Pipacs utca sarkán, a Minerva utca 3 a-b szám alatt áll és tanúskodik a villaépület.

Minerva utca // Minervagatan 3 a-b

A kerítésen magyar és svéd nyelvű emléktábla jelzi, hogy Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger svéd diplomaták ezen a helyen kezdték szervezni humanitárius tevékenységüket 1944-ben, melynek során zsidó üldözöttek ezreinek életét mentették meg. Wallenberg a közeli Gellért Szállóból helyezte át a Minerva utcába a székhelyét, de csakhamar a nagykövetség is kicsinek bizonyult a menlevelek kiadásához, így a szomszédos épületbe is beköltöztek.

Emléktábla az egykori svéd nagykövetségnél // Minnestavla på dåtidens svensk ambassad

A közelben lakó Zwackéknak szintén a svéd diplomata intézte el a védlevelet, tehát neki is köszönhető, hogy manapság fogyaszthatunk Unicumot. Ismét javaslom, hogy Wallenberg emlékére a svéd állampolgárok némi kedvezménnyel jussanak Zwackék orvosságához!
Az egykori nagykövetség épületében most lakóház működik. Elvárható lenne, hogy valamelyik felszabaduló lakásban emlékszobát nyissanak.

A könyvben a gettóról és az úgynevezett csillagos házakról is esik szó, így mi is elsétáltunk arra. A túlélők beszámolóiból ismert, hogy jártak ott „a svédek”, Wallenberget is többször vélték felfedezni a delegációban. A gettóban élő zsidó honfitársainkat már a svédek jelenléte is reménnyel töltötte el, bennük bíztak, ha már a saját hazájuk nem vette őket emberszámba.

Természetesen Újlipótvárosba is eljutottunk. Itt voltak a védett házak, tehát a svéd nagykövetség oltalma alatt álltak ezek az épületek, melyekbe Wallenbergék az üldözött zsidókat költöztették. Bár előfordult, hogy a nyilasok ide is behatoltak, de többségében mégis menedékként szolgáltak a vészkorszak idején. Érthető, hogy Wallenbergről utcát neveztek el a városnak azon a részén.

Raoul Wallenberg utca és emléktábla // Raoul Wallenberg gatan och minnestavla 

Budapest szívében, az Erzsébet téren egy új emlékműbe botlottunk bele: fekete gránitpadon álló diplomatatáska R. W. monogrammal. Wallenberg védleveleket tartalmazó táskájának bronzba öntött, eredeti méretű másolata Svédországban és az Egyesült Államokban is megtalálható. A gránitpadon álló kétnyelvű szöveg a svéd diplomata sorsát foglalja össze.

R. W. diplomatatáska emlékmű az Erzsébet téren // R.W. portfölj minnesmärke på Erzsébet torget

1945-ben Raoul Wallenberg szovjet fogságba került és eltűnt. Halálának pontos körülményei ismeretlenek.
A másik két diplomata, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger túlélték a második világháborút. Carl-Ivan Danielsson 1963-ban halt meg. 1995 novemberében Per Anger a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését vehette át Göncz Árpádtól. 2002-ben hunyt el Stockholmban.

Raoul Wallenberg nem akart hős lenni. Svéd diplomataként zsidókat mentett meg a nyilasok kezei közül. Megvédte az egyik magyart a másiktól.

Raoul Wallenberg 1944

När man är på semester med husbil, betyder det inte bara åkandet självt, men också ankomsten. Dagens höjdpunkt, när vi lägger ner mattan på vårt nya resmål, vevar ut markisen, ställer upp bordet, fäller ut stolarna och vi vilar på terrassen till vår rullande sommarstuga och njuter av den varierande utsikten. Vi tar fram böckerna. I vårt rullande bibliotek finns det några tegelstenar till böcker”, som kräver lite tid att läsa.  Det är det lämpligt att plöja igenom dem när man campar. 

Ingrid Carlbergs bok om Raoul Wallenberg reste med oss genom Europa. Min sambo var väldigt intresserad av boken. Hans frågor till mig var ett bevis att författaren grävt sig ner i den ungerska historien. Naturligtvis beskriver boken väldigt detaljerad Wallenbergs uppdrag i Ungern. Författaren dokumenterade den svenska diplomatens arbete med exakta adresser och dåtidens kartor, alltså boken fungerade bra också som en historisk guidebok. Det gav oss idén under vår vecka i Budapest att gå upp på Gellért berget och titta på den gamla svenska ambassaden som var Wallenberg och hans kollegors högkvarter. Vi åkte med den nya tunnelbanelinjen till St. Gellért torget. Utgången från stationen ledde direkt till Hotell Gellért. Efter en liten uppförsbacke kom vi fram till den angivna adressen: Villan står kvar och vittnar om historien på Minervagatan 3 a-b precis vid hörnet av Pipacsgatan. På staketet hänger en minnestavla som visar, att Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson och Per Anger organiserade räddningstjänsten för ungerska judar i det här huset. De räddade tusentals människor under andra världskriget. Wallenberg flyttade till Minervagatan från Hotell Gellért. När huset blev för litet, utnyttjade de också grannhuset för det humanitära arbetet.

Det svenska diplomatteamet delade ut skyddspass till judar i Ungern. Wallenberg räddade grannarna, familjen Zwack på det här sättet, så tack till honom, vi kan fortfarande dricka Unicum, den berömda ungerska likören, som också sägs fungera som medicin. Jag föreslår igen, att de svenska medborgarna skulle få tio procent rabatt, när de vill köpa en flaska. 

Dåtidens ambassad används nu som bostadshus. Man borde faktiskt öppna ett litet museum i huset.

I boken kan man läsa om getton och de så kallade ”stjärniga husen”, där judarna var tvungna att flytta in. Enligt berättelser från överlevande, gick den svenska delegationen dit, de säger att de kände igen Wallenberg. Judarna som levde i gettot, blev fyllda av hopp, när de såg ”svenskarna”, medan deras hemland Ungern inte behandlade dem som människor.

Naturligtvis åkte vi också till en del av Budapest som heter Újlipótváros. Där låg de så kallade skyddshusen som stod under den svenska ambassadens protektion. Judarna flyttade in och kunde bo där relativt säkert, fast de hände att ungerska pilskorsare trakasserade eller rent av anföll. Man blir inte förvånad, att man uppkallade en gata i området efter Raoul Wallenberg.

Vi hittade ett nytt minnesmärke i Budapests hjärta, på Erzsébet torget: på en svart granitbänk står en portfölj med bokstäverna R. W. Det är Wallenbergs väska gjuten i brons i originalstorlek. I den här portföljen hade han skyddspassen. På fundamentet ”bänken” berättar man kort om Wallenbergs arbete och öde. Kopior av minnesmärket finns i Sverige och USA.

1945 blev Wallenberg tillfångatagen av ryska trupper och försvann. Hans exakta öde är fortfarande okänt.

De andra två diplomaterna Carl-Ivan Danielsson och Per Anger överlevde det andra världskriget. Carl-Ivan Danielsson dog 1963. Per Anger tilldelades 1995 en ungersk Förtjänstorden för sina humanitära insatser. Han dog i Stockholm 2002.

• 
  

Raoul Wallenberg ville inte bli en hjälte. Som svensk diplomat räddade han judar från pilkorsare. Han räddade en ungrare från en annan ungrare. 

Lakóautóval az Anyukám Mondta étterembe (Lakóautóval Európában, második rész) // Med husbil till restaurangen Anyukám Mondta (= "Min mamma sa") – Med husbil i Europa, andra delen

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelentek meg cikkek és beszámolók egy encsi étteremről. Vajon mit tudnak ők ott, a szlovák határ közelében, hogy a pesti ember hajlandó egy ebéd miatt oda-vissza négyszáz kilométert levezetni?

Nem hagyott nyugodni a dolog, én is ki akartam próbálni az Anyukám Mondta Éttermet. Az előkészületeket még itt, Svédországban megtettem. Már világos volt a nyári tervünk: Lengyelországon és Szlovákián keresztül vezet az utunk Budapestre, miért ne tehetnénk egy kis kitérőt? Kempinget nem találtam a környéken, a legközelebbi panzió is túl messze van. Gondoltam egy nagyot és az illetékesekhez, vagyis az Anyukám Mondta Étteremhez fordultam és megkérdeztem tőlük, hogy a lakóautónkkal ott éjszakázhatnánk-e a személyzeti parkolóban. A választ hamar megkaptam Dudás Szabolcstól, az étterem egyik tulajdonosától: semmi akadálya, hogy náluk táborozzunk, várnak minket szeretettel, csak időben foglaljunk asztalt.

Így is tettünk. Amikor már tudtuk, hogy mikor érkezünk, felhívtuk őket Krakkóból. A Tátrán keresztül haladtunk a célunk felé, Kassától délre már egyenes út vezetett az étteremhez. Leparkoltunk a megbeszélt helyen és a foglalt időpontban beléptünk az Anyukám Mondta kapuján.

Az étterem kívülről „semmi különös.” Egy földszintes sarokház fehérre mázolva. Talán a titok egyik nyitja ez lehet. A hely nem hivalkodik, hanem vállalja, hogy Encs része, természetes módon belesimul az utcai látképbe. Aki betér hozzájuk, az úgyis megtapasztalja, mit tud az Anyukám Mondta.

Anyukám Mondta bejárat // ingång

A másik tulajdonos, Dudás Szilárd fogadott bennünket a teltházas étteremben és ő volt segítségünkre egész este. Mivel az autó biztonságban parkolt, így bátran fordulhattunk hozzá az ital ügyében is. Természetesen a ház borát választottuk. Az anyukám mondtás címkével ellátott Bolyki Ördöngős hamar a pincéből az asztalunkra került.

Bolyki ördöngős, Anyukám mondta

Az étterem kínálata csodás kevercse az olaszos és a zempléni-magyar ízvilágnak. A Dudás testvérek Olaszországban kezdték a pályafutásukat, nem csoda, hogy hazahozták, amit érdemesnek tartottak.

Kezdetnek választottunk egy kis „ízelítőt a kamrából.” Különféle olasz sonkákból és egyéb ínyencségekből válogathatunk háromfélét egy tányérra. Külön kiemelném a gorgonzolakrémet, ami nem csak engem, de az élettársamat is egycsapásra levette a lábáról.

Dudás Szabolcs, Anyukám Mondta

Ha fellapozzuk a főételeket, akkor szép számmal találunk pizzákat is a kínálatban. Az Anyukám Mondta Étterem pizzériaként indult, ami kézenfekvő a tulajdonosok olaszországi tapasztalatai után. Szívesen megkóstoltam volna valamelyik különlegességet, de végül a „kacsazsúr” névre hallgató főételt választottuk mindketten. Kacsacombot, kacsamellet és kacsamájat, mellé káposztás derelyét tálalt fel nekünk Szilárd. Ezeken sorok gépelése közepette nagyokat nyelek, gondolatban újra átélem-átérzem az ízvilágot.

Kacsazsúr // Ankatallrik

Az Anyukám Mondta vezérmotívuma, hogy kiváló minőségű alapanyagokat használnak a világ minden tájáról, de lehetőleg helyből. Mindenki azon dolgozik, hogy a vendégek otthon érezzék magukat az étteremben. Nincs feszengés, nincs fölösleges pucc. Pontosan ezt jelképezi a szerény sarokház, ami nem lóg ki az encsi épületek közül.

Anyukám Mondta

Az étteremben körbepillantva ugyanezt az egyszerűséget veszem észre. A pincérek nem frakkban, hanem mutatós, anyukám mondtás pólóban szolgálnak fel. Mi is hagyjuk otthon a túlzottan elegáns ruhákat! Itt az ételeké és a kedves, családias vendéglátásé a főszerep.

Dudás Szilárd & Dudás Szabolcs, Anyukám Mondta

A kávé is Anyukám Mondta alapelvekkel és módszerekkel készül, szívvel-lélekkel. Ezt a mennyei harmóniát láttam viszont az élettársam arcán. A kávé mellé egy kis konyak is dukált, szakszerűen szervírozva.
Jómagam egy ribizlis süteményt rendeltem. A desszertbor tekintetében Szilárdra bíztam magam. Külön felhívta a figyelmemet, hogy a bort csak az édesség elfogyasztása után kortyolgassam, hiszen nem azonos a kettő cukortartalma.

Anyukám Mondta

A desszert után itt volt az ideje, hogy fizessünk és visszabattyogjunk a kivételes táborunkba. Az árszínvonal pénztárcafüggő, de annyi bizonyos, hogy drágább és rosszabb étterem bőven akad. A pénzünkért kiváló és egyedülálló ételeket kaptunk, valamint kedves és profi vendéglátásban volt részünk.
Amikor elbúcsúztunk, a felszolgálók jó éjszakát kívántak és remélték, hogy az alkalmi kemping megfelelő lesz számunkra. Ehhez kétség nem fért, jól aludtunk az étterem udvarában.

Azóta bárkinek mesélünk a nyaralásról, az Anyukám Mondta mindig központi téma, visszük a hírüket Magyarországtól Svédországig.

Anyukám Mondta logó

Nuförtiden har jag hört och läst mycket om en restaurang som ligger i en liten stad i nordöstra Ungern, Encs. Jag undrade vad de gör vid den slovakiska gränsen, så att folk från Budapest kör 20 mil bara för att äta lunch. (Allt finns i Budapest, är det ovanligt, att folk åker utanför stan för att besöka en restaurang.)

Budapest - Encs

Eftersom jag blev nyfiken ville jag prova restaurangen Anyukám Mondta. Förberedelserna gjorde jag här, i Sverige. Vår sommarplan var redan klar: vi åker till Budapest genom Polen och Slovakien, så vi kan vika av till österut lite grann för att besöka restaurangen. Jag hittade ingen camping i närheten och det närmaste pensionatet ligger på för långt avstånd. Så jag bestämde mig att skriva ett mejl till restaurangen och fråga dem om vi kan parkera en natt med husbilen på deras personalparkering. (Det finns nästan inga ungerska husbilar, så jag tror att det var ett ovanligt önskemål.) Szabolcs Dudás, en av ägarna svarade snabbt: att det går bra att parkera hos dem, vi är välkomna men han rekommenderar att boka bort så fort som möjligt.

Vi gjorde så. När vi visste när vi skulle komma fram, ringde vi dem från Krakow. Vi åkte dit genom Tatrabergen, efter Kosice var det raka vägen till restaurangen. Vi parkerade på deras parkering och vi gick in genom Anyukám Mondtas port på den bestämda tiden.

Restaurangen är ”inget speciellt” från utsidan. Byggnaden är ett envånings hörnhus som har vitmålade väggar. Det kan vara deras hemlighet till framgångarna. Restaurangen ser ut som ett helt vanligt hus i Encs, för de vill delta i den lilla stadens liv och till detta behövs det ingen spektakulär byggnad. Den som besöker restaurangen, får ändå veta vad Anyukám Mondta kan.

 Den andra ägaren, Szilárd Dudás hälsade oss välkomna på den fullsatta restaurangen och han hjälpte oss hela kvällen. Eftersom bilen stod på parkeringen, kunde vi välja de drycker som rekommenderades till maten. Naturligtvis valde vi husets vin. En flaska Bolyki Ördöngős med restaurangens egen etikett kom genast från vinkällaren till vårt bord.

Restaurangens maträtter är en blandning av de italienska och lokala, ungerska smakerna. Bröderna Dudás började sin karriär i Italien, så det är inte märkvärdigt att de tog med hem det som de tyckte om.
Först ska vi ta ett litet ”smakprov från skafferiet.” Till förrätt kunde man välja tre olika saker från menyn. Allt från olika italienska skinkor till andra läckerheter. Jag måste speciellt nämna en gorgonzola crème, vilken vi båda beställde, helt fantastisk.

Om man kollar på huvudrätter i menyn, hittar man många olika pizzor. Anyukám Mondta var en pizzeria i början, vilket man kan förstå efter de erfarenheter som ägarna fick i Italien. Jag funderade över att äta en pizza, men till slut valde vi en ankatallrik med anklår, ankbröst, anklever och deg gjord av potatis fylld med söt kål. Medan jag skriver de här raderna, sväljer jag mycket för jag känner smakerna i munnen igen.

Anyukám Mondtas ledmotiv är att de använder råvaror med god kvalitet från hela världen, men om det går, handlar de lokalt. När man sitter i restaurangen känner man att de verkligen arbetar för att gästerna ska trivas och känna sig hemma. Deras enkla hörnhus symboliserar exakt den här tanken, byggnaden är inte annorlunda som alla andra enkla hus i Encs.

Samma gäller servitörernas kläder: de har ingen frack på sig, de serverar mat i en snygg tröja som har restaurangens logo. Man ska lämna de för eleganta kläderna hemma! Här spelar maträtterna och den vänliga familjära stämningen huvudrollen.

Kaffet är gjort efter Anyukám Mondtas värderingar, alltså med kropp och själ. Denna himmelska harmoni såg jag på min sambos ansikte när han serverades kaffet tillsammans med en liten cognac.
Jag beställde en rödvinbärkaka som efterrätt. Angående dessertvin lät jag Szilárd välja. Han rekommenderade mig att smaka vinet efter att jag åt upp kakan, för de har inte samma sockerhalt.

Sen var det dags att betala och promenera tillbaka till vår speciella camping. Om en restaurang är billig eller dyr, beror på hur mycket pengar man har i plånboken. Men det finns dyrare och samtidigt sämre restauranger. För pengarna får man utmärkt och unik mat här, vänlig och professionell service.

När vi tog avsked, önskade servitörerna god natt och de hoppades att den tillfälliga campingen blir passande för oss. Så blev det, vi sov gott på restaurangens gård.

När vi berättar om vår semester, pratar vi alltid om Anyukám Mondta. Vi har rekommenderat det från Ungern till Sverige många gånger.

Lakóautóval Európában. Sundsvalltól Krakkóig (első rész) // Med husbil i Europa. Från Sundsvall till Krakow (första delen)

A nyár beköszöntével ismét bepakoltunk a guruló nyaralóba és dél felé vettük az irányt. Utazásunk harmadik napján, ezer kilométer megtétele után, egy komp fedélzetén hagytuk el Svédországot. Négy óra tizenöt perc hajókázást követően kötöttünk ki a németországi Sassnitzban.

komp // färjan

A tengerként hömpölygő autóáradat célja azonos volt, elhagyni a várost és továbbutazni az ország ill. a kontinens más tájai felé. Az elavult úthálózat nehezen birkózott meg a frissen partra szállt  járművekkel, így hamar beállt a „Stau”, azaz a dugó. Némi várakozás és araszolás után mienk volt a pálya és meg sem álltunk Lübbenauig. A Berlintől délre elterülő kisváros hatalmas esőzéssel és árvízzel nézett szembe pár nappal korábban, amelyre érkezésünkkor már csak a levakarhatatlan szúnyoghadak emlékeztettek.

Következő nap folytattuk utunkat Drezdába. Itt éreztem először, hogy elhagytuk északot. A várost porig bombázták a második világháborúban. A legtöbb épületet a világégést követően felépítették, de a Frauenkirche helyreállítására évtizedetet kellett várni. A régi-új templom egyszerre öreg és fiatal, kicsit olyan, mint Drezda maga.

Frauenkirche

Frauenkirche

Utunkat a lengyel határ felé folytattuk, de még megálltunk a német oldalon, Görlitzben. Egy kedves barátnőm fogadott bennünket, majd profi idegenvezetőket felülmúlva mutatta meg nekünk fatornyos hazáját. Németül, magyarul és angolul mesélt a város történetéről. Született németként szebben fejezi ki magát magyarul, mint sok honfitársunk. A barátnőmnek volt miről mesélnie: Görlitz elbűvölő kisváros, ékszerként ragyog az ország keleti csücskében. Óvárosa a filmkészítőket is megihlette, így nem csoda, hogy megkapta a Görliwood becenevet. Legutóbb A Grand Budapest Hotel c. filmet forgatták ott. Görlitznek konkrét magyar vonatkozása is van: a 15. században Mátyás király uralma alá tartozott, ezért kapott helyet a  Corvin címer a városháza épületén.

Görlitz és egyúttal Németország határa a Neisse folyó. A hídon átsétálva máris Lengyelországban találjuk magunkat. A két part között szoros az együttműködés. A lengyel diákok a német oldalra járnak iskolába, de ezen felül is mindig akad valamilyen közös program a fiatalok számára.
Itt volt az ideje az indulásnak: elbúcsúztunk a barátnőmtől és Görlitzől, majd átléptük a lengyel határt immár autóval is.

Görlitz, városháza // stadshuset

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Következő nap értük el Krakkót, amely méltán kiérdemli a „bezzeg” jelzőt. A pezsgő egyetemi városban nyoma sincs a kelet-európai mélabúnak, az emberek nem járnak leszegett fejjel. Hiába próbáltam, nem sikerült elkapnom a pincér mosolya mögött a fásult tekintetet és a borravaló iránti sóvárgást.
Krakkó szíve egyértelműen a Főtér. A Posztócsarnok körül hömpölyögnek a turisták, kapkodják a fejüket, nem is tudják eldönteni, hogy a sok látnivaló közül melyiket fényképezzék először. A hatalmas téren mindenkinek jut hely, kedvünkre fotózhatunk. Az éttermek teraszai gyűrűként ölelik körbe a területet. Miután körülnéztünk, foglaljunk helyet az egyik kinti asztalnál és onnan figyeljük tovább a város lüktetését.

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Továbbsétálva a belvárosban hamar odaértünk a Wawel dombhoz, melynek tetején helyezkedik el a székesegyház és a királyi palota. Valamint gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Wawel

Wawel, kilátás // utsikt

A domb aljában sorakoznak az elektromos városnéző autók, melyek segítségével a turisták a város nevezetes részeit járhatják be négykeréken. Mi ilyen módon tekintettük meg Krakkó zsidónegyedét. A városnézést magnóra mondott ismertető egészítette ki, mely többek között svéd és magyar nyelven is elérhető. De emellett sofőrünk maga is szívesen mesélt nekünk angolul. Kazimierz, vagyis a zsidónegyed egyértelműen a fiatalok területe, a zsinagógák árnyékában pörög az élet. Egymást érik a romkocsmák és a hangulatos éttermek. Ottjártunkkor épp a színpadot ácsolták egy zsidó zenei fesztiválra.

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kisautónk tovább haladt a gettó irányába. A téren harminchárom kisebb és nagyobb üres szék áll mementóként a deportálások helyszínén. Ezek többet mesélnek minden hagyományos szobornál. Mintegy „feloldásképp” láthatjuk a sarkon a patikát, melynek patikusa a pult alatt bújtatta a zsidókat. Híressé csak Schindler gyára vált Steven Spielberg filmje nyomán. Az üzemben dolgozó zsidók képe kint lóg az épület falán. Idős hölgyeket és urakat láthatunk a fotókon. „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.” /Talmud idézet/

Székek // Stolar

Patika // Apoteket

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

När sommaren började, packade vi in i vår rullande sommarstuga igen och gav oss iväg söderut. Efter två dagar och 1000 km:s körning lämnade vi Sverige.  Efter fyra timmar och femton minuters båtresa kom vi framme till Sassnitz i Tyskland. Massor av bilar rullade av färjan. De hade ett gemensamt mål: att lämna den lilla staden och åka till andra delar av Tyskland eller kontinenten. Det gamla vägnätverket tyckte inte om trafiken, så det blev en ”Stau”, alltså trafikkö. Efter en massa stillastående och krypkörande släppte köerna och vi kunde åka vidare till Lübbenau. Den lilla staden som ligger söder om Berlin fick mycket regn några dagar före. Så man blev inte förvånad när man fick besök av massor av myggor som bosatt sig på campingen.

Nästa dag fortsatte vi vår resa till Dresden. Här kände jag första gången att vi lämnade norden. Staden var helt sönderbombad under det andra världskriget. Staden byggdes naturligtvis upp efter kriget, förutom Frauenkiche. Man fick vänta flera decennier, till den blev återställd i originalskick. Den gamla-nya kyrkan är gammal och ung samtidigt, lite som Dresden själv.

Vi fortsatte vår resa till den polska gränsen, men vi gjorde en stopp på den tyska sidan. En trevlig kompis till mig väntat på oss och hon visade oss sin hemstad, Görlitz. Hon berättade om stadens historia på tyska, engelska och på ungerska. Fast hon är infödd tysk, pratar hon finare ungerska, än många Ungrare. Hon hade mycket att berätta: Görlitz är en charmig liten stad, som glänser som ett smycke vid den östra gränsen. Den gamla staden imponerade också filmmakare, så det är inte konstigt att den fick smeknamnet ”Görliwood.” Det senaste som spelats in i staden är The Grand Budapest Hotel. Görlitz har en koppling till den ungerska historian: staden var ockuperad av den ungerska kungen Mattias I Corvinus, därför kan man hitta hans sköldmärke på stadshusets vägg.
Gränsen mellan Tyskland och Polen är floden Neisse som slingrar sig genom staden. När man promenerar över bron, är man i Polen. Det finns ett stort samarbete mellan flodens två sidor. Många polska ungdomar går i skolan på Tyska sidan och deltar i flera gemensamma projekt.
Det var dags att åka vidare, vi tog avsked från min kompis och Görlitz och fortsatte över gränsen med ”sommarstugan”.

Nästa dag nådde vi Krakow, som är en förebild för de centraleuropeiska städerna. Universitetsstaden är full av liv, man möter inte den typiska öststatliga melankolin. Jag försökte hitta den trötta blicken bakom servitörens leende, men det gick inte. Deras vänlighet var äkta, deras tanke på drickspengar kunde jag heller inte upptäcka i deras ansikten.
Krakows hjärta är naturligtvis Stortorget. Turisterna strömmar där dygnet runt, de vet inte ens vilken vacker sevärdhet som skulle fotograferas på den där fina platsen. Torget är så stort att alla får plats att ta sina bilder. Runt torget finns det uteserveringar överallt. Efter att man promenerade runt, ska man sätta sig vid ett bord och titta på stadens puls från terrassen.
När man promenerar vidare i gamla stan, når man Wawel backen. Där hittar man det kungliga slottet och domkyrkan. Dessutom kan man njuta den underbara utsikten.
Under Wawel väntar de elektriska bilarna, som erbjuder en möjlighet att titta på de olika stadsdelarna på fyra hjul. På sådant sätt åkte vi till Kazimierz, som är Krakows judiska stadsdel. Under resan fick man lyssna på en inspelad guidetext. Man fick välja mellan många olika språk, bland annat svenska och ungerska. Samtidigt berättade också vår chaufför om staden på engelska. Kazimierz är verkligen ungdomarnas område. I skuggan av synagogorna pågår livet med full fart. Ungdomspubar och mysiga restauranger dyker upp hela tiden. När vi var där, byggde man scenen till den judiska musikfestivalen.
Vår lilla bil rullade iväg mot Gettot. På torget står trettiotre stolar i olika storlek som memento, en per tiotusen judars som skickades från Krakow till Auschwitz. De visar tydligare än en skulptur att det var en plats för deportationer. Som en slags „upplösning” ser man apoteket på hörnet. Apotekaren gömde judar bakom hyllorna. Men det är bara Schindlers fabrik som blev världsberömd efter Steven Spielbergs film. Några av Judarna, som arbetade där, har sina bilder på byggnadens vägg. Vi ser gamla damer och herrar på fotona. „Den som någonsin har räddat ett människoliv, har därigenom samtidigt räddat en hel värld.” /Ett citat ur Talmud/